Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
14. Halál, temető, ítélet
360 Halál, temető, ítélet Bocsáss meg, hogy kifakadással vétettem ellened! Tűrd el, mikor a por zajong bennem; mert a lélek kész, de a test erőtelen. Te tudod, óh Atyám, mennyire szerettem őt, kinek halála most oly mélyen megsebező szívemet! Te ismerted nemes lelkét — őt elveszítve, csoda-e, ha feljajdulok a nagy veszteségben! Könyörülj rajtam, óh Uram, mert erőtelen vagyok és elher- vadott orczám a szomorúság miatt! Fogd kezemet, erősíts, vigasztalj, óh minden vigasztalásnak Istene! Csele- kedd, hogy ha őt el kellett veszítenem, csak Téged ne veszítselek el s benned vetett hitemet soha, soha, sőt Te légy nekem mindenem. Engedd, hogy midőn kedves halottamat innen kiviszik s oly nagy üresség s némaság lesz körülem, a Te titkos súgásodat meghalljam, mely engem bátorít. Engedd, hogy necsak a sötét sírba nézzek, hanem az égre is, hol örök világosság s örök élet honol. Óh jó Atyám, mily üdv lesz ez, mikor
