Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

352

Betegségben, felgyógyulásban

Bár könnyhullatás nékem éjjel és nappal kenyerem, várjad az Istent, mert még én hálákat adok Néki, mert Ő az én orczámnak megszabadító ja és Ő nekem Istenem!

Istenem, óh Istenem vagy Te nékem most is, jó Atyám és az maradsz, minden időben. Óh engedd, hogy én is a Te hű gyermeked maradhassak, hitemet megtarthassam s elvehessem kezeidből az életnek koronáját! Igazgasd az én szívemet, óh Isten, a Te szerelmedre és a Krisztusnak, békességgel való elvárására! Ámen.

FIATAL BETEGNEK IMÁJA.

Mint harmatért esd a hervadt virág: Én lelkem égi harmatért eped! Megesik szíve rajtam, aki lát —

Lásd meg, Atyám, a Te betegedet!

Ne vigy el még engem virág-koromba’, Ne fektess még le mély, sötét síromba!