Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

Betegségben, felgyógyulásban

353

Hogy menjek el, midőn körös-körül Minden virul, mosolyog és örül!

Még fényesen ragyog a napsugár,

Még tündökölnek fenn a csillagok, — Vigan dalol bokrán a kis madár,

Csak én vagyok bús, csak éh elhagyott! Ne vigy el még, Atyám, virág-koromba’, Ne fektess még le mély, sötét síromba! Hogy hagyjam itt a szép természetet, Hol minden vigad, ünnepel s szeret!

Körülálljátok betegágyamat,

Szerető lelkek, drága kedvesim! Siratgatjátok ifjúságomat S én tiértetek ontom könnyeim,

Ne vigy el még, Atyám, virág-koromba’, Ne fektess még le mély sötét síromba! Hogyan búcsúzzam tőletek, hívek,

Ti áldott, forrón szerető szívek!

Mint egy király, fejemen hordozám A legragyogóbb, legszebb koronát:

Buzgóság könyve. 23