Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
13. Betegségben felgyógyuláskor
Betegségben, felgyógyulásban 351 üdvösségemet, azért Reád bízom bizalommal magamat s ha fáj is e hosszú betegség, szívem csendes megadással nyugszik meg Tebenned. Ha minden elhagyna is engemet, csak Te ne hagyj el s mindennel bírok. Óh mindennel bir az, akinek Te vagy Istene és akit Te erősítesz, Te vigasztalsz a vallásnak balzsamával. Teljes szívemből adok Tenéked hálát, én jó Istenem, hogy apáim tiszta vallásában engemet megtartottál. Áldalak, hogy egyszülött Fiadat lelkem elé állítod, az ő kínos keresztjével s a keserű pohárral. Az ő tanítványa óhajtok én is lenni, azért fölveszem a keresztet és úgy követem Őt, — megiszom a keserűség poharát, mert a Te akaratod ez, óh szent Atyám s tudom, hiszem, óh érezem, hogy édes az engedelmesség és édes a megnyugvás a Te titkos utaidon s a Te bölcs és jó akaratodon. Óh én lelkem, mire csüggednél el?
