Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

350

Betegségben, felgyógyulásban

kik nagy örömmel és dicsérettel áldják ott a Te szent nevedet. De miért hagytad el én lelkem ilyen igen magadat és nyughatatlankodol énbennem ? Bízzál az Istenben, mert még én Néki hálákat adok az ő orczájának szaba- dításiért.

Letörlöm az ón könnyemet s lelki buzgóságom által templommá lesz e betegszoba, oltároddá lesz e szív s Te, óh Atyám, érzem, itt is jelen vagy; mert az én Jézusom így tanít: „Mikor imádkozol, menj bó a te titkos házadba és ajtód bézárolva imádjad a te Atyádat, aki titkon vagyon, és a Te Atyád, aki reád néz titkon, megadja néked nyilván, amit kérsz.“ Buzgón kérlek Tégedet, óh én mennyei Atyám, engedj megnyugodnom . a Te szent akaratodon! Áldj meg engemet béketűréssel, hogy panasz nélkül emeljem a keresztet, melyet reám mértél! Te tudod, Atyám, hogy mi szolgál az én lelkemnek javára; Te tudod, hogy mi munkálja az én