Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

13. Betegségben felgyógyuláskor

Betegségben, felgyógyulásban

349

HOSSZAS BETEGSÉGBEN LEVŐNEK

IMÁJA, HOGY TEMPLOMBA NEM MEHET.

Miképen kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, aképen kívánkozik az én lelkem Tehozzád, óh Isten! Tenálad van, óh Atyáin, az életnek kútfeje s a Te világosságod által látunk világosságot. Az evangyéliomnak kies mezején táplálod a Te híveidet s az Igének gyönyörű fényénél vezeted a Te népedet, szent hajlékaidban, óh Atyám.

Mily boldogok, kik a Te pitvaridban imádhatnak Tégedet s ott meríthetnek erőt és vigasztalást! Szomjuhozik az én lelkem az Istenhez, az élő, erős Istenhez, ezt mondván: vájjon mikor mehetek el, hogy bémutassam magamat az Isten előtt?

Atyám, e lelki szomjúságomat én nem csillapíthatom a Te templomodban, mert e hosszú betegség nem bocsát híveidnek örvendező sokaságához,