Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

4. Templomban

22

Templomban

A GYÜLEKEZETBEN.

Isten hajléka, mennyország tornácza, Szent vággyal óhajt lelkünk tégedet!

Ki ide jő s a föld porát lerázza,

Mind sírjaiglan áldja e helyet. Felgyülekeztünk mi is templomodba, Irgalmas Isten, édes jó Atyánk,

Hogy Krisztus által lépnénk nyomdokodba, S a mennynek üdve lemosolygna ránk.

Csapkodja, űzi csónakunk a hullám,

Ott künn az élet zajló tengerén,

S kézkulcsolón kiáltunk, térdre hullván: Hol vagy vezérlő csillag ? s hol, remény ? De csöndes bárka az Istennek háza,

Hol égő sebre balzsamír a hit.

Óh szállj az égre szív buzgó fohásza,

És hozd a béké olajágait!

A szív nyugalmát hányszor megzavarja Forgó szerencse és csalárd világ;

Ránk zúdul a sors haragos viharja S legszebb örömünk hervadó virág.