Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
4. Templomban
Templomban 23 Csak Istenünkben nyugszik meg mi lelkünk, Csak benne örvend a sérült kebel; Elveszhet föld alattunk, ég felettünk: Kik benne bíznak, nem veszhetnek el. Óh hála Néked, jó Atyánk s dicséret, Hogy fölvirrasztád ránk e szent napot, A fáradt vándort jobboddal kíséred, S kies mezőkön őt megnyugtatod. Kies mezőnk a templom mindörökké, A boldog élet vize buzog itt — Nyisd meg e forrást s lelkünk soha többé El nem csügged, meg nem szomjúhozik! TEMPLOMBAN. Te vagy, óh Isten, Világom, idvem; Vájjon kitől féljek? Paizsom! Benned Nyugszik meg e lélek.
/
