Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
Ünnepi imák 181 MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉN. Dicsőség Néked, menny és föld Királya, Dicsőség Néked e dicső napon! Szent ámulatban zeng szívünk imája, Függvén szemünk a mennyboltozaton. A mennybe mentél, — a menny volt hazád, S a fényes mennyet értünk otthagyád. S végezve munkád, oda térsz újonnan, Míg megítélni eljövendesz onnan. Óh dicsőséges, áldott, boldog élet, Amelynek vége megdicsőülés! Hogy bírjak menni, gyönge én, Tevéled A pálya terhes és erőm kevés. Am a gyöngékben nagy a Te erőd, Erőért esdek szent orczád előtt: Miképen Isten lakozott Tebenned, Lakozzék bennem a Te nagy szerelmed! Te adsz erőt, ki buzgón könyörögtél Tanítványidnak kis seregiért. Hogy mennybe mentél s mennyből ide jöttél, Tebenned leltünk mindnyájan Vezért!
/
