Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
182 Ünnepi imák Mert nemcsak értük esdeklett imád, Akikre nem volt méltó e világ, De azokért is, akik szenteltetten, Hiendők lésznek a te szent nevedben. Szentelj meg minket, igazság Királya, Sérült szívünket ég felé emeld! Hogyha kereszttel sújt e földi pálya, Nyugtasd meg szép reménnyel a kebelt! Ahol Te vagy, mondd: ott leszünk mi is, A könny ott nem hull, nem sért a tövis Óh menj előttünk tűz- s ködoszlopokban, Míg hajlékunk lesz a szép csillagokban A Irányozd mennyre a mi szemeinket, Hogy ott legyen mi kincsünk és szívünk Töröld le a mi hulló könnyeinket, Hogy a sír éjén átlásson hitünk! Taníts Igéddel, hogy mennyet teremt A tiszta szív magának idelent, S ha már e földön is volt égi részem, Csak úgy lesz a menny az enyém egészen Amei
/
