Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

180

Ünnepi imák

E földön óh igazság ez a sorsod S úgy tetszik, hogy nem kelsz föl soha többé De husvét jön s széttöröd a koporsót,

És diadallal ragyogsz mindörökké!

Nehéz kérdésen gyötrődik az elme: Föltámad-e a sírból a halott?!

Meghalt Ő is, az Élet Fejedelme,

De hála! Harmadnap föltámadott.

Kedves halottak, sír bennünk a lélek: Nem látunk itt titeket soha többé;

De a győző Jézus így szól: Én élek! Éltek ti is, híveim, mindörökké!

Hajh! elmúlik itt minden e világon,

A mi időnk nagysebten elrohan; Gyönyörűségem, tündöklő világom Te voltál nékem s Te maradsz, Uram! Hivatalát letészi a te szolgád S fájón tördeli e szót: soha többé;

De áldva lesz, ha jól végezte dolgát,

S búcsúszava is áldás mindörökké! Ámen.