Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.

7. Ünnepi imák

Ünnepi imák

179

Ki megtöréd bűn és halál hatalmát, Lelkemnek add az öröklét jutalmát! Te vagy én üdvöm, Te vagy mindenem, Én Jézusom s kegyelmes Istenem Óh, légy, maradj a sírig ónvelem! Ámen.

HÜSVÉT ÜNNEPÉN.

1911. ápr. 16-án történt nyugalomba vonulásomkor.

Örök dicsőség Néked, óh nagy Isten,

S szívbéli hála e szent ünnepért!

Nincs semmi már, mely minket megrémítsen, Ma minden szenvedésünk véget ért.

Bár földi örömünk legszebb virága Sokszor elfonnyad s nem nyílik ki többé:

De az Úrban való öröm, e drága,

El nem hervad, boldogít mindörökké!

Urunk hordozta a kínos keresztet,

Fejére tőnek töviskoszorút;

A szent igazság megtiporva vesztett,

S föld is megindult, ég is elborult.