Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
134 Ünnepi imák Hozzád jövök, hozzád hajt szívem, hozzád vezet szent vallásom, mint gondviselő édes atyámhoz. Ma teszem az első lépést ez évben s bár a második s móginkább az utolsó lépést nem ismerem, mégis bátor vagyok a Te őrizetednek szent hitében. Tudom, Atyám, hogy kézen fogva vezetsz engem, mint eddig vezettél, akár egyenes, akár darabos legyen is az én ösvényem. Benned vetem reményemet s reményem csillaga megvilágosítja a sötét jövendőt. Csak én ne vegyem le, oh kérlek, szemeimet te rólad soha s tudom, hogy Te nem veszed le rólam a Te szemeidet. Csak én ne feledjelek Tégedet s tudom, hogy Te nem feledsz engemet! Csak én ne hagyjalak el s tudom, hogy Te nem hagysz engem! Nem is kérek én Tőled mást, oh Atyám, csak azt, hogy Tégedet szerethesselek igazán s akkor tudom, hogy minden körülményben éreztetni fogod velem végeden nagy szerelmedet.
