Sántha Károly: Buzgóság könyve. 2. kiadás. Budapest 1912.
7. Ünnepi imák
Ünnepi imák 135 Ha áldást adsz, Tégedet áldalak hálával s nem szédít el a szerencse. Ha szenvedést mérsz reám, Beléd fogózom hitemnek karjaival s nem tánto- rodom el. Ha koporsó mellé állítsz, égre nézek s tudom, hogy kezed letörli könnyeimet s szavad megnyugtatja szívemet. Ha úgy akarod, hogy ez az év legyen utolsó éveimből, akkor is Te fognál engemet s kezedbe tenném le lelkemet! Mind jó, amit Te cselekszel! E hitemmel kezdem ez újévet. Engedd, Atyám, hogy e hitemben meg ne rendüljek ez évnek egyetlenegy perczében sem. Nem rendülök meg, ha az elsuhanó perczeket néked szentelem. Óh, add szent lelkedet^ hogy ezt tehessem s a múló perczeken örökkévaló boldogságot nyerhessek. Adj énnékem kedvet, erőt, hogy munkálkodjam, míg nappal vagyon. Állítsd elém a múltat s annak sok fogyatkozásait, hogy kipótoljam ez évben, amit eddig elmulasztottam.
