Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

100 9. Áloéval is, mert ennek Tisztító erője Hitünknek, az elevennek, Lesz ismertetője. 10. Más dolgoknak is kell végre Illatozni abban, Ke­gyességünk jelzésére, Mely imára lobban. 11. Égbe törő imádságunk Nagy dolgot visz véghez : Isten színe elé álljunk, S minden lehetséges. 12. Ha így leszünk isten­félők Szomorúságunkban : Megtaláljuk őt, az élőt, Bol­dog vígságunkban. 13. Temetésed emlékére így kell ünnepelnünk, S fel­támadást így remélve Ör­vendhet a lelkünk. Az Űr hét szava a kereszten s a belőlük folyó vigasztalás. Saját dallam. (87.) 151. Mikor Jézus a kereszten Szenvedett nagy gyötrelmekben : Hét szóra nyílt az ajka ; Beszéljük meg áhítattal, Mert üdvünket akarta. 2. A hét Igét így kezdi meg: Atyám, bocsáss meg nékiek, Ez elvakult tömeg­nek; Nem tudják, mit cse­lekszenek, Hogy erre vete­mednek. 3. íme az Ür nagy kegyel­me! Nem egyet vesz figye­lembe: Mind menteni akarja; S érettünk ne könyörögne, Hogy bűnünk eltakarja? 4. A második szót anyjá­hoz Mondotta: lm fiad Já­nos, Ki velem volt idáig ; És Jánoshoz: ímhol anyád, Viseld gondját halálig. 5. íme az Ür nagy kegyel­me! Annyi kínba', gyötre­lembe' Szerettire gondja van : S rólunk meg ne emlékeznék Országában boldogan? 6. A harmadik a latornak Szól, ki jobbján rája hallgat: Ámen, bízzál szavamban, Bi­zony mondom, velem leszel Ma a paradicsomban. 7. Íme az Ür nagy ke­gyelme ! Jóságával átölelte Azt, ki későn tére meg : Hogy hagyná el, ki idején Bűnbánatra ébredett? 8. A negyedik szó növekvő S percről percre jobban gyötrő Fájdalmának enge­dett: Én Istenem, én Iste­nem, Mért hagytál el en­gemet? 9. íme az Ür nagy ke­gyelme ! Neki nem volt segedelme, S úgy szenvedte kínjait, Hogy az örök békes­ségben Táplálhassa fiait. 10. Az ötödik szót megtör­ten, Kínjaitól meggyötörten Hangoztatta : Szomjazom ! Mert a csontig kiaszalva Égette a fájdalom. 11. íme az Ür nagy ke­gyelme! A gonoszt is föl­emelve Szomjúságot szenve­dett, Hogy az ördög ne kí­nozza Azt, aki itt vétkezett. 12. A hatodik, nagy szó­zattal Megbékít és megvi­gasztal : Minden elvégezte­tett, Ami üdv az emberek­nek Régtől megígértetett. 13. íme az Ür nagy ke­gyelme ! Kárhozatra nem engedve Váltságunkra mű­ködék: S ki merné még azt

Next

/
Thumbnails
Contents