Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

mondani, Hogy e váltság nem elég? 14. Az utolsó szónál végre Még egyszer felnéz az égre, És fennhangon így rebeg: Atyám, a te kezeidbe Ajánlom a lelkemet! 15. íme az Ür nagy kegyelme! Hogy szolgája előtt menve Dicsősége egébe : Hajlékokat készít nekünk, Amint gyakran ígérte. f 16. Jézus, hála érdemednek, S dicsőség a te nevednek, Aki minket megszánva Haláloddal segítettél Az üdvösség útjára. 17. Te könyörögj miérettünk Országodba bemehetnünk; Gondolj ránk a jövőben: Ne hagyj minket, oltalmazz meg Most és minden időben. 18. Add, hogy téged szomjúhozzunk, És szívünkben megnyugodjunk ; Érdemeddel töröld le Bűneinket, s vigy fel minket A mennyei örömbe ! Tranovszky György. Saját dallam. (88.) 153» Amikor a Megváltóra Közelgett a végső óra, Készen volt a halálra; Szeretetét így mutatva Mindnyájunknak meg is hagyta Emlékeznünk reája. 2. Gondoljunk hát szeretettel Arra, hogy mit szenvedett el Értünk, akik vétkeztünk; S bűneinkért közbenjárván, Mit viselt e csendes Bárány Szolgaképen érettünk. 3. Elalélva ott a kertben, Szorongató félelemben Könyörgésre f akadott : Múljék tőlem ez a kehely, Atyám, de ha nem veszed el, Legyen úgy, mint akarod. 4. Három ízben hullott térdre, Vércsepp volt a verítéke, Fájdalmában könnyezék: Szomorú a lelkem váltig Mindenfelől, mindhalálig! S hozzá angyalt küld az ég. 5. Az áruló Júdás pedig A zsidókkal közeledik, S megcsókolja Mesterét; Jézus, bár nagy kín bántotta, Szavával mind lesújtotta, így mutatván erejét. 6. De, hogy legyen bűnbocsánat, S az isteni igazságnak Elégtétel adassék : Engedte, hogy megragadják, Megkötözzék, megrugdalják, S Kajafáshoz vezessék. 7. Ámbár itten arcul csapták, És hamisan bevádolták : Atyját meg nem tagadta; Egész éjjel sértegették, Káromolták, vérig verték, Hogy leroskadt alatta. 8. A püspökök s fejedelmek Most Pilátus elé mennek S hamis váddal illetik; Az látván, hogy nincs bűntette, Éppen csak megveszszőztette : Talán elég lesz nekik. 9. De mindjobban Feszítsd meg-et Kiabálván a bősz tömeg : Barabbásnak kedvezett, Jézust pedig nekik adta, Ki csúful megkínoztatva Keservesen szenvedett. 10. így jut ocsmány vesztőhelyre A dicsőség Fejedelme, Akit senki meg nem