Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Negyedik rész - VII. Temetéseik és a négy végső dologra vonatkozó énekek

660 gyeimében, igazságában: Felkelt az ő szép csillaga; Jöjj már szent trónodról, Krisztus, országodból, Üdv, hozsánna! Add, láthassunk, Vígadhassunk És tevéled lakozhassunk ! f 3. Dicsőséged énekelvén Emberek és angyalok nyelvén Pengjen hárfa és cimbalom; Tizenkét gyöngykapu tárja Utunk a menny angyalkarába, Trónod elé, ó Jézusom! Se szem nem láthatott, Se fül nem hallhatott Ily örömet: Jer, ébredjünk, Örvendezzünk, Halleluját zengedezzünk! Dr. Nicolai F. Tranovszky Gy. Dallama: Örökké! ó hogy dörg e szó. (390.) 996. Örökké! ó mily drága szó, Szívem mélyén is átható: Nincs többet mit kívánnom ; Örökké ! ennél fényesebb, Nagyobb s gyönyörűségesebb Jó nincs a nagy világon; Nem bántanak gondok, sebek, Míg látom ezt a kincsemet. 2. Dicsőség itt a nap alatt Megváltozik, meg nem marad, Elmúlik, itt a vége : De ami örökkévaló, Nem lehet hiábavaló, Nem vész a semmiségbe; Ez az, ami nem fogyhat el, Nem romlik és nem hervad el. 3. Örökké! el se mondhatom, Milyen sok itt a bánatom: De az mind elmúlandó; Ezért midőn a végtelen, Szép édenen elmélkedem, Mely mindörökre tartó : Bút, szenvedést fel sem veszek, Mert bennük nem soká leszek. 4. Mit árthat minden csüggedés Vagy vértanúi szenvedés ? A gond, a kín, a bánat, Akármilyen sok s nagy lehet, Nem nyomja le a mérleget: Mind, mind örömre válnak. A mérlegen mind könnyűség, A végtelenben semmiség. 5. Ha az elkárhozott hadat Nézem, milyen fájdalmakat Szenvedhet a pokolban, Meghalni nem tud e sereg, Csak haldokol és kesereg Határtalan kínokban: Az is nagy tisztesség nekem, Ha ezt csak elkerülhetem. 6. De a keresztyén élete A mennyben üdvnek kezdete, Mert ottan Istené lesz; Vígan tekint rá szüntelen, És mint az angyal, végtelen Nagy békességet élvez; Mindig az Ür van ott vele És manna az eledele. 7. Téged kíván az én szívem Utánad vágyva szüntelen, Ó boldogságos élet; Ezért, habár nem tudhatom, Elérem-é, mit oly nagyon Óhajtok és remélek: E cél a legfőbb, szent dolog, Egyébre már nem gondolok. 8. Hiú világ káprázata, Szépség, gyönyör imádata: Maradj el messze tőlem; Jószág, vagyon, rang, tisztelet, Mit a bűnös világ szeret: Mind ellehet felőlem; Az én sóvárgó lelkemet Az öröklét nyugtatja meg. 9. Örökké! ó mily drága szó, Szívem mélyén is átható: Nincs többet mit kívánnom ; Örökké ! bárhogy