Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - V. Krisztus Urunk munkás életéről

72 Vigaszára, szenvedők javára, Üdvösségük munkálva! f 10. Bármiféle bajunkban, Hosszú, kínos nyomorúsá­gunkban Krisztus legyen főgondunk idelenn: Ő a biz­tos védelem. 11. Meghallgatja kérésünk, S megsegít; mert maga mondja nékünk : Hozzám jertek, megfáradott lelkek, Nálam mind megpihentek. 12. Jézus, hozzád sóhaj­tunk: Sok bajunkban te se­gíts mirajtunk ; Könyörülve s könnyünk letörölve Vigy minket az örömbe! Tranovszky György. Krisztus Urunk böjtjéről és megkísértetéséről. Saját dallam. (67.) 123. A z ég és föld te­remtője, Hogy a sátánt meg­törje: A pusztába viteték, S általa megkísérteték. 2. Szólt az, látván, hogy éhe nagy: Ha az Isten Fia vagy, Változtasd e köveket Kenyerekké, megteheted. 3. És az Űr ezt mondta néki, Mint az írás beszéli: Nem élünk csak kenyérrel, Hanem Isten Igéjével. 4. Ajakának szent szózat­ját, Boldogok, kik hallgat­ják, Es gondosan megtart­ják Az Ür szent parancso­latját. 5. Ezután a szent városba Vitte őt, hogy megrontsa, És a templom-tetőre Állítot­ta, így kötődve: 6. Most magadtól szállj le innét, Ha Fia vagy Isten­nek; S Dáviddal azt mon­dotta, Hogy az Isten paran­csolta : 7. Angyalai őrizzenek, Kö­vek meg ne sértsenek. A válasz el nem marad: Ne kísértsd a te Uradat! 8. így a sátán alul került, Hódolatra kényszerült ; Az­tán újabb tőrt vetve Fel­vitte egy magas hegyre. 9. Megmutatta a világot, S benne minden országot, Mondván: Mind a tied lesz, Ha engemet tisztelendesz. 10. Jézus pedig ekként szólal: Menj el, sátán, azon­nal; Meg van írva szabály­nak: Istent imádd, őt szol­gáljad! 11. Ezzel földre tiportatva, Öt a sátán elhagyta; És an­gyalok jövének Szolgálni az Ür nevének. f 12. Gonoszságát fontol­gatva, Ember, vigyázz ma­gadra: Többet merhet tevé­led, Ki az Urat kísérté meg! 13. Becsüld meg az Ür Igéjét, S Üdvözítőnk szemé­lyét; Fékezd gonosz vágya­dat, Kapzsiságra ne add magad. 14. Hiúságunk ejt kezébe, Hálójába, tőrébe; Ez csá­bítja lelkünket, Pokolra ez vet bennünket. f 15. Krisztus, ki meg­kísértettél, S győzedelmet szerzettél: Védj minket a sátántól, Tőrétől és háló­jától. 16. Add a gonoszt felis­mernünk, Neki sohse enged­nünk; S hívságait megvetve Jussunk a te kegyelmedbe.

Next

/
Thumbnails
Contents