Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - V. Krisztus Urunk munkás életéről

Saját dallam. (68.) 134. Mennynek, földnek teremtője, Mindenható éltetője: Nálad hatalmasabb Nem volt, nincs, nem lesz a nap alatt. 2. Három személy egy Istenben: Csoda a te fenségedben ; Egyetlen Teremtőnk : Rajtad kívül nincs más megmentőnk. 3. Uralmadnak nincs kezdete, S nem lesz soha végezete ; Örök valóságban Uralkodol hatalmasságban. 4. Ég és föld és tenger mélye Rád vall, örök Istenére: Elemi erőben Jelentkezel térben s időben. 5. Eged világossá tetted, Csillagokkal díszítetted; Puszta jelenléted Eloszlatja a sötétséget. 6. Megtöltötted angyalokkal, A mennyei szent karokkal, Hogy terád nézzenek, S hatalmadnak örvendezzenek. 7. Földünk hegyek- és völgyekkel, Virágokkal és füvekkel Te ékesítetted, Nemes szépség kincsévé tetted. 8. Gondviselő szereteted Megtölti a tengereket Csodás állatokkal, S a folyóknak vizét halakkal. 9. S ami van a tenger mélyén, S a kerek föld szélességén : Odaadtad mindet Hasznára az emberi nemnek. 10. Valamennyi teremtményed Közt kedvesebb még sincs néked, Urunk, mint az ember: Elhalmozod őt kegyelmeddel. Ï3 11. Látván a mi tévelygésünk, Egy Fiadat küldted nékünk, Ördög romlására, S híveidnek megváltására. f 12. Ö mily nagy volt ez a munka, Krisztusunk, a mi javunkra: Ó hogy emésztetted Mindenképen meggyötört tested! 13. Mennyben éltél dicsőségben, S alázatnak köntösében ínségessé lettél, Éhet, szomjat, sok kínt szenvedtél. 14. Egészen a keresztfáig Fárasztottad mindhalálig Megkínzott testedet, Amely értünk halált szenvedett. 15. És tetőtől talpig nézve, Szép testednek semmi része Nem maradt meg épen, Nem ismernél rá semmiképen. 16. Elűzvén a sötétséget, Sebeiddel te mentél meg A pokol torkából És az ördög nagy hatalmából. f 17. Krisztus Urunk, kegyelmeddel Bűneinknek terhét vedd el; Őrizz meg bennünket, Az ördögnek ne add el lelkünket! 18. Könyörülj meg, Urunk, rajtunk, Akik mindig bűnre hajlunk; Erősíts bennünket, Hogy kivívjuk győzedelmünket. 19. Ha haragra ingereltünk, S ellenedre cselekedtünk: Bocsánatot adva Fogadj vissza a te nyájadba. 20. Előtted nem ismeretlen, Mi lakozik a szívekben; Bűnünk megbocsátva Fogadj be a szentek sorába. 21. A szentséges Háromságnak Dicsőségben ott szolgálnak, Akik téged hívnak,