Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

V ének hasznavehetőségét; az általános használatra szerkesztendő új Énekes-könyvben ezek mindenesetre rövidebbekké lesznek összevonandók. Ez a fordítás első teljes mása a hellyel-közzel eddig is felhasznált nagy gyűjteménynek s céljához képest mindenben a tót szöveghez alkalmazkodva az úgynevezett átdolgozás szándéka nélkül a költői hűség és könnyű énekelhetőség követelményeinek igyekszik megfelelni. Az ismertebb szövegek első sorát lehetőleg megtartva arra törekedtem, hogy az énekek sehol se éreztessenek idegenszerűséget, hanem úgy hangozzanak, mintha eredetiek volnának. A sorozatból a és 913. számúakra nézve meg kell jegyeznem, hogy az előbbi Lutherünk remekének a Dunántúli Énekes-könyvből átvett szövege, az utóbbi pedig a mai napig ismeretlen magyar eredetijének visszafordításával való pótlása. Egyébként a köteles hűségtől csak annyiban tértem el, hogy a török ellenséget pogánynak neveztem s az eredeti szöveg meg nem hagyhatónak gondolt néhány erősebb kifejezését inkább helyénvaló enyhébbre cseréltem. Ami az ének-dallamokat illeti, ezek száma a négyszázat is meghaladja s általában Chován Zsigmond, csekély számban Nagy Lajos koráikönyvében található meg. Ezekre utalnak a dallamban jelzett számok, mert ezek adják a legbővebb Tranoscius-dallamanyagot. Az idézetek az ismertebb és elterjedtebb szövegekre hivatkoznak, s ha nem mindig eredeti hordozói is a jelzett dallamnak, legalább nem egymásra utalnak, ami szinte lehetetlenné tenné az eligazodást. Az énekeknek körülbelül egy-tizedrésze megosztva recitáció és kéziratos vagy ismeretlen dallamú. A még nem ismert dallamok gyűjtése folyamatban van s a lehetőleg teljessé összeállítandó gyűjtemény kéziratban az egyetemes levéltárban lesz megtekinthető és felhasználásra megszerezhető. Az egész munkának mintegy előkészítése húsz évvel ezelőtt a Nyíregyházi Kis Énekes-könyvvel indült meg, s mint az, úgy ez is elsősorban olyan gyülekezetek számára készült, amelyeknek hívei nem tudnak megválni kedves könyvük anyagától, beosztásától és dallamaitól. Ezért kapják teljes szöveggel a Magyar Tranosciust, amelynek gazdagságát egyházunk tót nyelven nem tudó hivő serege számára is hozzáférhetővé kellett tenni s amely azoknak is akadálytalan szolgálatára áll, akik ezután szerkesztendő magyar Énekes-könyvek számára forrásmunkául kívánják igénybe venni. Fordításom alapjául az 1923. évben Békéscsabán megjelent kiadást használtam. Az anyag elrendezésén csupán annyit változtattam, hogy a Toldalék ne legyen különálló, hanem folytatólagosan csatlakozzék a régebbi énekekhez. így