Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

A fordító előszava. Felvidéki és alföldi evangélikus tótajkú hittestvéreink hagyományos szeretettel ragaszkodnak ahhoz az Énekeskönyvükhöz, amely Tranoscius néven kerek háromszáz év óta éleszti bennük a vallásos buzgalmat, s nemcsak igényük kielégítésére, hanem áhítatuk fokozására is alkalmasnak bizonyult. Nem lehet tagadnunk, hogy e hatalmas gyűjtemény a maga nagy gazdagságával és változatosságával méltó is a kegyeletes megbecsülésre. Valóban igazi kincsesbányája a legjelesebb német, tót, cseh, lengyel énekszerzők szebbnél szebb alkotásainak; sőt kiegészítésül a régi latinnyelvű énekekből is átvesz annyit, amennyi a történeti folytonosság biztosítása és a liturgia teljessége szempontjából célszerű/nek ígérkezett. Tranovszky György könyve az évszázadok folyamán mindig bővülő s ma már az eredetinek háromszorosára növekedett kiadásaiban egész tartalmával olyan, mint az élet minden vonatkozására alkalmazott biblia: annak igazságát hirdeti, annak ismeretét feltételezi, annak szövegét követi. Az ó-szövetség történetei és zsoltárai, az új-szövetség példázatai és hitelvei s mindkettőnek erkölcsi értékei egyaránt Istenhez emelik a hivatását betölteni óhajtó ember lelkét, hogy a mennyei hatalom szemléletébe merülve s a mennyei irgalom oltalmába menekülve keresse földi boldogságát s égi üdvösségét. Néhol a szinte elemi egyszerűség és igénytelenség, máshol a szinte művészi választékosság és emelkedettség, de mindenütt a Krisztus vérével megváltott alázatos ember vallásos érzelmeinek őszintesége és mélysége jellemzi ezeket a buzgó énekeket, fohászokat és imákat. Rá kell mutatnom arra is, hogy költői értékre nézve nem valamennyien egyszínvonálúak s egyrészük úgy ez okból, mint a sűrű ismétlődés miatt nagyobb veszteség nélkül mellőzhető lenne. Hogy a terjedelmes lamentációkkal és életbölcseleti szabályokkal együtt mégis helyet foglalnak a gyűjteményben, talán azzal magyarázható, hogy a mű szemmelláthatólag minden más vallásos könyvet és olvasmányt pótolni akar s minden alkalomra gondoskodni igyekszik az egyszerű viszonyok között élő hívek megfelelő szellemi táplálékáról. A németből vett fordítások is gyakran bővebb szöveget nyújtanak eredetijüknél, anélkül azonban, hogy ezzel fokoznák az