Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VII. Húsvétiek, Krisztus Urunk feltámadásáról

158 bűnbánata; Nem zsoldja már a bűnnek, Mint egykor, a halál: Javamra lesz, ha hű­nek S igaznak is talál. 6. Ha a világ igyekszik Tőrt vetni ellenem: Dühös­ködjék, ha tetszik, Mit árt­hat énnekem? Nem tarthat rettegésben, Nem nő vele bajom: Öröm lesz szenvedé­sem S az éjjel hajnalom. 7. Mint Jézusom hívének, Remény a bánat is: Amit a fő elérhet, Eléri a tag is; Megtört a bűn hatalma, A pokol összedőlt : Mellette megmaradva Nem engedem el őt! 8. Átment a szebb hazába Űj élte kezdetén ; Gond, szenvedés hiába Gyötör, nem félek én! Akárki bánt dühé­ben, Főm megvéd engemet: Jézusba' van reményem, Ki mindent megtehet. 9. Ő visz fel majd az égbe, Hol a kapu felett Arany­betűkbe vésve Ez igék fény­lenek: Aki velem kesergett, Azé a győzelem; Aki velem kiszenvedt, Örökre él velem! Gerhardt P. Hruskovics S. Dallama: Jézusom el nem hagyom. (258.) 235. E bredj, szívem, drága nap Kelt a rémes éj­szakára : Krisztus Urunk nem maradt Eltemetve, sírba zárva; Mindazt, amit vétet­tem, Megfizette érettem. 2. Istennek egy Fia volt, Immár bebizonyította : Sír­jából feltámadott És a ha­lált eltiprotta; Teljesült az ígéret, Hála neki s dicséret! 3. Adósok már nem le­szünk, Megnyertük a bocsá­natot : Megfizette kezesünk, Ki sírjából feltámadott; A haragnak vége lett, Isten megkegyelmezett. 4. Bűn halálra vezetett: Krisztus által éltet nyertünk ; Nem arannyal fizetett, Ma­gát adta miérettünk; Az ő feltámadása Halálom meg­váltása. 5. Mi mindnyájan megha­lunk: Ő megküzdött a halál­lal; Ne legyen hát bánatunk Kedveseink elhúnytával ; Ha­lál győz a világon: Krisztus győz a halálon! 6. És ha én is meghalok, Csak ideig tart halálom ; Síromtól nem borzadok : Jobb lesz majd a másvilágon, Hova az én Sámsonom Nyitja ajtóm egykoron. 7. Jézus, az elsőszülött, Testvéremül szeret engem ; Ha véle egyesülök: Benne leszek, ő meg bennem; Mért gyötörne félelem? Én Uram és Istenem! 8. Hol van, halál, fulán­kod? Hol van, pokol, nagy hatalmad? Isten.minket meg­áldott: Életet ad s diadal­mat; Feltámad a testünk is, Még ha porrá lettünk is. 9. Mindezt, amint akarod, Hiszem, Uram, s el is érem; Veled megyek s maradok, Krisztus, te vagy üdvössé­gem. Hálám tenéked zeng­jen A földön és a menny­ben! Neumann Gáspár. H. S.

Next

/
Thumbnails
Contents