Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

ő se felejt el Nyomorúságodban. 22. A lator, bár a sorsa Halálba ragadta: Hittel tekint Jézusra, Ki megvigasztalta; Kínzó seprőd s ostorod, Jób, úgy használ néked, Ha Krisztussal hordozod Minden szenvedésed. 23. Jézus kiált: Istenem, Mért hagytál el engem ? Nagy haragod ellenem Van gerjedelemben ; Ha neked kell szenvedned, Fordulj az Istenhez: Meglátod, hogy melletted Mindenkor jelen lesz. 24. Mikor az est jöttével Szomjúhozni látták, Ital helyett epével S ecettel kínálták; Ha szenvedést kell látnom S szomjazik a lelkem : ínségemben, Megváltóm, Te üdíts fel engem. 25. Elvégzé a Szentséges, Bár nagy volt a munka : Immár mi sem szükséges Boldogulásunkra; Ne sírj, lelkem, az idvet Szerezte számomra, Mert ha nem ő segít meg, Rég elvesztem volna, 26. így mindent elvégezve Szólt a küzdelemben: Atyám, a te kezedbe Ajánlom a lelkem; Lelkem a jó Istenre Bízom én is immár, Nem lesz soha keserve, S küzdelem rá nem vár. 27. Míg ezeket mondotta, Feje lehanyatlott, Lelkét kibocsátotta, Térde összecsuklott: Mintha téged szeretne Ölelni, segítni, Hogy vele élj örökre Csak őt dicsőítni. 28. Fénye eltűnt a napnak, És a föld megrengett, A 113 sziklák meghasadtak, A holtak fölkeltek; Ha Jézusunk holtában Ily csodákra képes : Ott fenn élő voltában Miket vihet véghez! 29. Isten Fia volt, áldás Lett a halandóra: A százados és sok más Tanúskodik róla; S mind, ki vétkét elhagyva Bűnbánatot érez ; Aki kegyét akarja: Jöjjön keresztjéhez ! 30. Míg a tömeg lármával Kimúlását leste, Egy katona dárdával Oldalán sebezte ; Vízzel jött nagy bőségben Földre ömölt vére, Hozzá való hűségben Mindnyájunk üdvére. 31. Mikor meghalt, sírjába Tették Jézusunkat ; Mi is majd holttá válva Ott leljük magunkat; Oda én is leszállok, Reménykedem mégis, Mikor eljön országod: Feltámadok én is! 32. Im az üdvöt lehoztad, Jézusom, fiadnak, Mert véreddel megmostad A lelkem magadnak ; így élek majd tevéled Örök boldogságban, Ha majd hozzád elérek : Fent a mennyországban. 33. Jézus, kínszenvedésed S fájdalmas halálod Nyújt nekem üdvösséget S igaz boldogságot ; Ezért méltó örömre Hajlik az én lelkem, Mert tenálad örökre Hajlékomat leltem. 34. Jézus, bár kiszenvedve, Örökké élsz mégis: Végpercemben kebledre Menekülök én is ; Érdemedért Istennél Engesztelést várok, Ha 8