Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

Ill enyém vagy, én ennél Többet nem kívánok. Stockmann P. Sztránszky D. Dallama: Amit a szent próféták. (9.) 183. A mi Urunk itteni Nagy kínszenvedését Hálaadó hívei Jól szívükbe véssék, Magukban elgondolva Fájdalmas sebeit, Melyekkel megváltotta A világ bűneit. 2. Jézust Atyja szerelme Küldte e világra, Hogy mind összeterelje Juhait egy nyájba; És ö mind megszerette, Keblére fogadta : Mint jó pásztor, érette Éltét is odadta. 3. Jézust Júdás eladta, Pénzt is kapott érte ; Fiát Isten kiadta Emberek üdvére. Jézus, mikor vacsorált, Testét szétosztotta, S mindegyik apostolát Vérével itatta. 4. Jézusunk a kerthez ért Több tanítványával, Atyjához imádkozék, Vívódván magával ; Vérrel verejtékezett Nagy lelki tusán át: Lelkem, te is érezed Közelgő halálát. 5. Jézust, a mi Urunkat A zsidók elfogták, Ártatlan Bárányunkat Verték és kínozták; Kezét összekötözték Az egek Urának, S nékie, míg üldözték, Nyugtot nem adának. 6. Jézust Annás termében Arcul is ütötték, Onnan halál-féltében Kajfáshoz küldötték; Itt a hűtlen, dühös nép Szemét bekötötte, Arcul verték, pökdösték, Csúfolták felette. 7. Jézust jól megkötözve Hóhérkézre adták, Nincs, ami elfödözze Ezek gyalázatját; Végig verték kegyetlen, Vér folyt alá testén: Gondold meg ezt lelkedben, Minden hű keresztyén! 8. Jézust megostorozták, Aztán leültették, S tövissel koronázták Az ég Fejedelmét; Mélyen hatolt fejébe A kínozó tövis, Vér csordogál szemébe : Ó nézz oda te is! 9. Jézust, kit meggyötrének, Pilátus kivitte; Alig hitt a szemének, Mikor rátekinte; Kínzottan amint ott áll, Halálra válandó: Vérző teste nem volt már Emberhez hasonló. 10. Jézus a nagy kereszttel Nehezen haladva, Végig nem bírja ezt el: Leroskad alatta; Édesanyja utána Megy, hogy ő is lássa: Sírva esik Fiára Szeme pillantása. 11. Jézust megfeszítették, Hű lélek, figyeld meg: Keresztfára szegezték, S te vagy oka ennek. Ne haragítsd többé meg, Kövesd a tanácsát: Ó hagyd el mind a vétked, Drága volt a váltság! 12. Jézust amíg emelték, Erei szakadtak, És míg szétfeszítették, Csontjai ropogtak; Édesanyja bús könynyel, Siralmasan nézte: Fájdalmában örömmel Meghalt volna érte.