Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

105 Saját dallam. (102.) 172. 0 Üdvözítőnk, Jézus Krisztus Urunk, Kihez vigaszért Sikerrel fordulunk; Aki érettünk A mennyből lejöttél, S fájón keserves Kínokat szenvedtél : Sebeidhez menekülünk mostan, Kegyelmedből bűneinket Szent véreddel mosd le mindet. 2. Tudjuk, hogy minket, Bűnös embereket, Nagy nyomorunkból Senki meg nem menthet ; Sem vétkességünk Jármát, hogy megmentsen, Le nem veheti Mirólunk egy szent sem Rajtad kívül, Urunk és Teremtőnk ; Bűneim csak a te drága Véred mossa le tisztára. Dallama : Ö drága vér, mit bűnömért. (99.) 173. 0 siralom, szívfájdalom! A lelkem hogyne sírna, Mikor Isten egy Fiát Most teszik a sírba! 2. Ö mily ínség s keserűség! Az Ür függ a kereszten, Hogy holtával minékünk Kegyelmet szerezzen. 3. Bűnös ember, sok vétkeddel Mindezt magad szerezted, Mert bűneid miatt már Vesztedet érezted. 4. Vőlegényed így vár téged, Mint Istennek Báránya : Vérét ontja bőséggel Mindnyájunk javára. 5. Embermentő, hitteremtő, Szép ajkad mily torzra vált; Szánja minden, ami él, E siralmas halált. 6. Ó mily kegyes, ó mily nemes Arca a Szűz Fiának; Sírva nézem szent véred, Mely értem kiárad. 7. Ó mily boldog, ki e dolgot Elméjében forgatja : Hogy szállt le a sírjába A dicsőség Atyja. 8. Ó Jézusom, lelki jussom! Sírva kérlek tégedet: Add, hogy egész holtomig Híven szeresselek. Rist János. Saját dallam. (103.) 174. Nagy kegyelme az Úristen Fiának, Hogy miértünk szenvedett, fáradt Kegyes irgalmából, És megmentett az örökös rabságból. 2. Mindenható volt s magát elfogatta, Júdás csókja őt kézre adta Harminc ezüst árán; Késő bánat volt öngyilkos halálán. 3. Jézusunkkal amint tovább vonultak, Voltak, akik elé borultak, Királynak nevezték, Meghajoltak előtte s kinevették : 4. Te vagy, aki lerontod a templomot, S harmadnapra, ha úgy akarod, Fel tudod építni? Találd ki, hogy ki fog mindjárt megütni? 5. Bekötötték szemét, arcul ütötték, És királyul is üdvözlötték, Kit tisztesség illet: Egész éjjel gyötörték, míg reggel lett. 6. Pilátushoz vitték, hogy elítélje Az ártatlant, oda kísérve ; Bűntelennek tartva A helytartó, elbocsátni akarta. 7. Felzúdult a gyűlölettől ittas nép : Tüstént hóhér-