Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

106 kézre adassék ; Barabbást menesztve Jézus Krisztust feszíttessed keresztre ! 8. Az ő vére fiainkon s mirajtunk! Halált reá méltán óhajtunk : Mert téves igéket Szólott s félrevezette a népet. 9. Tövisből font koronája csupa vér, Szúrása az agyvelőbe ér; Csúfolódva véle Kegyetlenül nyomják azt a fejébe. 10. Azután meg rátették a keresztet ; Gyenge lévén, nem bírta ezt meg: Hogy útját megjárja, Simont adták segítségül hozzája. 11. Tagjai a likakhoz nem érvén el, Mikor odahúzták erővel : Csontjai ropogtak ; Szándékosan viselte e kínokat. 12. Isten Fia itt függött a kereszten, Epét adtak néki ecetben, Nagy undor kínozta: Szánd meg, ember, mert ezt bűnöd okozta. 13. Édesanyját, ki könnyeit elsírta, Jánosnak a gondjára bízta, Néki ajánlotta, S lelkét Éli kiáltással kiadta. 14. Egy ott álló katona az oldalát Dárdájával akkor szúrta át, Mikor Istent kérte. Hogy a lelkét maga vegye kezébe. 15. Nagy sötét lett, sziklák megrepedeztek, Sírjukból a holtak felkeltek; Sok zsidó elhitte, Hogy Istennek Fia van megfeszítve. 16. Pilátus megengedvén, hogy levegyék, Lenruhába begöngyölgeték, S míg betakargatták, Sebeire nézve búsan siratták. 17. Arimáti József pedig a testet, Mely bevérzé azt a keresztet, Sírboltjába tette, Maga volt, akinek ezt építette. 18. De mire a harmadnap elérkeze, Országának erős Istene Holtából feltámadt, És Ura a földnek s a mennyországnak. f19. Emlékezvén az Ür szenvedésére, Nevét örök hálánk dicsérje; Tartsuk meg hitünket, S örömében részeltet majd bennünket. Dallama: Én Istenem, ha végtelen. (221.) 175. Ot a forrás, melyből áldás, Béke, élet, üdv s erő Bőven ered, s ha szenvedek: Vigaszomra jön elő. 2. Te vagy, nem más, ez a forrás, Jézus, a te sebeid! Te törlöd le mindörökre Szenvedésem könnyeit. 3. Ő add, kérlek, hogy emléked Itt hordjam a szívemben, Hogy a testem semmiben sem Csábíthasson el engem. 4. Ö te kegyes, szerelmetes És ártatlan Bárányom: Kegyelmeddel bűnöm vedd el, Hogy szívem rád találjon. 5. Boldog halál, ha rád talál; Dicsőítve nevedet A te néped így zeng néked: Minden elvégeztetett! Alberus Erasmus. Glosius J.