Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)

Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról

loi szegeztek A csűf kereszt­fára. 3. Jóságos szívednek Biz­tos jele kegyelmed, Hogy minket így szeretsz; Halá­lod és keserved így engesz­telte ki Istent a világgal, Örvendhet a lelkünk Teljes vidámsággal. 4. Küzdelmed győzelmet, Holtod éltet ad nekünk ; Béklyódban örökös Szabad­ságra ébredünk ; Kereszted vigaszunk, Sebed egészsé­günk, Véred váltságdíjunk S lelki örökségünk. 3. Add földi pályánkat Bá­torsággal végeznünk, Hogy kereszted alatt Csüggedést ne érezzünk; Viseljünk se­bedért Tövis-koronát is, S ha kell, szégyenletes, Keserű halált is. 6. Verejtékben nekünk Ve­rejtéked használjon, Halá­loddal nyerjünk Győzelmet a halálon; Béklyóddal kösd össze A mi tagjainkat, Fe­szítsük keresztre Testi vá­gyainkat. 7. Gyógyítsd meg sebeddel A mi fájó sebünket, Hol­tunkban halálod Vigasztal­jon bennünket. Jézus, a te munkád, Kereszted, halálod Áldásaiért légy Mindörökre áldott! Thebesius Á. Hruskovics S. Saját dallam. (101.) 170. U ram, ki meg­kínzattál S a keresztfán meghaltál, Arra kérlek, bús szolgád: Fordítsd felém szép orcád, Hogy bánatos köny­nyemmel És kiontott véred­del Permetezett lelkem Ör­vendezzen :,: énbennem. 2. Rossz lelkiismeretem Szomorítja életem, Mert szí­vemben mélyre vés A bénító rettegés; Mikor Isten, mint rosszat, ítéletre kárhoztat : Bűneim rám törnek, Szün­telenül :,: gyötörnek. 3. Jézus, a te halálod, Melyben vigaszt találok, S a te drága sebeid Oltsák lelkem könnyeit; Tudjak ellenállani, Ha a testnek vá­gyai Érősebbek, mint én: Szeresselek :,: őszintén. 4. Jézusom, adj kegyelmet Aggodalmas lelkemnek, Te, ki értem szenvedtél S verej­tékkel véreztél ; Hogy so­káig örvendjek Érdemednek, kegyednek, Mikor gyötör éngem Az én lelki :,: ínsé­gem. 5. Értem esett halálod, Hogy megváltsd a világot; Ertem hordtad kereszted, Hogy bűnben el ne vesszek; Hitemben megmaradok, Hogy üdvömet megadod, S hol­tom után végleg Ott mara­dok :,: tevéled. Saját dallam. (N. L. 309.) 171. 0 Uram :,: én Kérlek szolgád nyelvén: A te drága sebeid Oltsák lel­kem könnyeit, Hogy az ör­dög megkísértésében Ne buk­jam el végképen; Szenvedé­seimben Halálod segítsen, Könyörülj :,: énrajtam! Add, hogy mindig veled lakjam Örömedben : az egekben, Ahol nem kell szenvednem.

Next

/
Thumbnails
Contents