Vietórisz József (ford.): Cithara sanctorum. Régi és új egyházi énekek. (Budapest, 1935)
Első rész - VI. Böjtiek, Krisztus Urunk szenvedéséről és haláláról
102 szán; A szeplőtlent, aki égi: A gonoszak sorsa éri Latrok közt, a keresztfán. 11. Mikor buzgón imádkozott, A bősz tömeg gyalázkodott, S bosszantotta akkor is; Keresztfáját körüllépték S csak tetézték szenvedését, Korholta a lator is. 12. Mikor közel volt a vége, Azzal voltak keservére, Hogy ecettel itatták; És mikor kiadta lelkét, Dárdával is átütötték, Jobban már nem bánthatták. 13. így halt meg a megsegítő, Égből küldött Üdvözítő ; Ami róla írva van : Bizonyságban, szóban, képben, Általa és mindenképen Teljesült hiánytalan. f 14. Krisztus Urunk, Messiásunk, Legnagyobb vigasztalásunk: Engedj hálát zengenünk Azért, amit kiállottál, Mert bennünket megváltottál; Halálod az életünk. 15. Ó Istennek szent Báránya! Értünk mentél kínhalálra, Bűnünk hozta végedet; Légy kegyelmes és békédben, Amaz örök üdvösségben, Áldd meg a te nénépedet ! Tranovszky György. Krisztus szenvedésének haszna. Saját dallam. (89.) • Ha bűneim zaklatnak, Ó én Üdvösségem, Egy, ami megnyugtathat : Hogy meghaltál értem, S minden vétkem e világon Eltörölte kegyelmed A te keresztfádon. 2. Ó csodáknak csodája: Az Ür fizet másért, S kínokat vesz magára A gonosz szolgákért ; lm maga az igaz Isten Miattunk megy halálra, Hogy rajtunk segítsen. 3. Gonoszság meg nem ejthet Ártalmas tőrével: Megnyertem a kegyelmet Krisztus keresztjével; Az ő vére volt az ára, Hogy én soha ne jussak A pokol kínjára. 4. Ezért, amíg csak élek S amennyire tudom: Szívem szerint dicsérlek, Én édes Jézusom Félelmedért, keservedért, Könnyeidért, holtodért, Nagy szenvedésedért. 5. Sok kínod a halálban, Mely miattam ére: Szolgáljon mind a vágyam Megfékezésére, Hogy lelkem jól meggondolja, Mennyit kellett szenvedned Az én váltságomra. 6. Add, Uram és Istenem, Hogy minden keservem Fájdalmas keresztemen Békével viseljem, E világot megtagadjam, A te példád megtartsam, S bűneim elhagyjam. 7. Másokkal azt tehessem, Amit te énvelem : Embertársam szeressem, Segítsem szüntelen, Minden gonosz szándék nélkül, Mert te voltál énnekem Örök segítségül. 8. A te sebed lesz az én Vigasztalódásom, S haldoklásom idején Teljes megnyugvásom; A te drága érdemedben Méltatlan is lesz részem Odafenn a mennyben. Dr. 5(esenius Justus. H. S.
