H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
2 elején-közepén-végén csonka példány (MTAKK, OSZK). RMK 1. 355; Sztripszky 1842/49; Révész, 1582 körül [Bornemisza énekeskönyveként vette fel]; Erdélyi 61. sz.; Dézsi: Suppl. 32. * Evangélikus énekeskönyv. Kiadó. Johannes Manlius nyomdász és könyvkötő. Szerkesztő: Beythe István (ekkor még) evangélikus lelkész (1532-1612). Az énekeskönyv, mint Kelecsényi Ákos írja: „egyedülálló a temetési énekeknek az énekeskönyv elejére való csoportosításával. Úgy tűnik, mintha eredeti elképzelése egy halottas lett volna, amelyet aztán Bornemisza mintájára kibővített 'három 111 rendbe' csoportosított énekekkel..." " A haránt alak egyik magyarázata az lehet, hogy az ilyen formátumú gyűjteményből egyszerre többen is tudtak a temetésen 1 énekelni. ~ Elképzelhető, hogy az egész énekeskönyv, a három rész ellenére, mégis temetési/halotti rendeltetésű volt. A 2. rész témája (utolsó ítélet, mennyország) beilleszthető a halotti témakörben. A hosszabb (prédikációs) énekeket Beythe, akárcsak Bornemisza, otthoni éneklésre szánhatta. Beythe gyűjteménye folytatta az időről időre megújuló evangélikus szerkesztmények sorát. Szenei Molnár közel egykorú híradása (RMNy 962: ):(llr), míg a református énekeskönyvek sorozatát folyamatosnak látta, és „debreceni"-nek nevezte valamennyit, addig az evangélikusokét a szerkesztők szerint különítette el: Huszár Gál, Bornemisza Péter és Beythe István gyűjteményéről beszélt. („Mert látom hogy fő emberek által, az Soltarnac nagy resze meg vagyon fordítva, Czeh, Német es tulaydon nótákra, Kic közöl az én tettzésem szerint legszebbec az Szegedi Gergelyé, es Sztarai Mihályé, vadnac, Istennec hála egyéb szép énekekis, Mellyekkel rakva az Debreceni Annya sz: Egyház énekes könyve, az Bornemisza Peteré, Huszár Galé es Böythe Istváné. De az egez soltart Magyar versekben még senki nem formálta en tudásom szerint...") Még egy fontos információt tartalmaz az idézett szöveg: Beythe énekeskönyvét a zsoltárok kiadása kapcsán említi Szenei Molnár. Tehát mindenképpen egy nagyobb zsoltárrész adhatta a Beytheénekeskönyv 3. részét. A zsoltárok ugyancsak beilleszthetőek a temetési témakörbe. Az énekeskönyvben fennmaradt valamennyi zsoltár értelmezhető intő és vi12 2 KELECSÉNYI Ákos. 1967, 156. Kelecsényi korábbi tanulmányában (1964, 265). a betűtípusok alapján, az 1590 körüli megjelenést valószínűsítette. 12 1 Hasonló céllal többszólamú kottás karénekeskönyvek nagyobb számban jelentek meg külföldön. L. DKL 1549 0 7, 1551 0 6; 155 1 0 7; 1559 0 7; 1560 2 1 stb. A formátumról I. még BORSA Gedeon, 1994, 16. 135
