H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer
48 antifonáink, prózáink, verzikulusaink, benedikcióink és több affélék (ódák ). A szövegben található 'mi'-vel a bibliai énekek elkülönülnek azoktól a dicséretektől, amelyek nem minden esetben kapcsolódnak szó szerint a Biblia szövegéhez. Ugyanilyen értelemben következetesen hymnusn&k nevezi Geleji Katona az egyik prédikációjában (Pl4/1: 567 skk.) az angyali éneket (Lk. 2, 14). Sajnos a fenti írásmagyarázatnak hatásáról nem számolhatunk be. Müfajtörténetileg hasonló kezdeményezés talán csak egy született ő utána. Szathmárnémethi Mihály munkája (T36: í| 7 v) a fenti bibliai hely psalmusát zsoltárnak értelmezi, míg a hymnusokat és lelki énekeket már szinonimaként kezeli. Ez utóbbiakat mint Szentírásból szedett énekeket említi, majd részletezi, hogy a szerző mit értett alattuk: zsoltárparafrázisokat, invokációkat (könyörgéseket), ünnepi énekeket és (ha a község botránkozása nélkül nem hagyhatók el) litániákat, passiókat, lamentációkat. Szathmárnémethi műfaji besorolásában az eredet, a használat, a tartalom szempontjai keverednek. A szerzőt gyakorlati célok vezették: azokat az énektípusokat akarta megnevezni, amelyeket a templomban énekelni lehetett. Ugyanezt külföldi példán is kimutathatjuk, így pl. Wolfgang Köpfelnél, aki a páli hellyel kapcsolatban a zsoltárokról és egyéb énekekről beszél („und will der heilig Paulus nicht allein zu den Psalmen, sonder auch zu anderen 49 geistlichen Liedern ermanet..."). Az utolsó példa Drégelypalánki Jánosé, aki Praxis pietatis-kxvonaXában (T39: 93) a puritán elveknek megfelelően értelmezi az Efezusi levelet „éneklések és isteni dicséretek" alatt csak a 150 zsoltárt érti. 4 8 Geleji Katona a világi ódáktól is elkülöníti a bibliai 'ódá'-t: „az poéták értik ama' kúlómb külómb genusu, nemű, kurta rhythmusw versetskéket, a' mellyeket lant mellett szoktanak vala mondani, az honnan ugyan Lyricumoknak-is hivattak; de az Apostol érti rajtok az ollyan énekeket, a' mellyekben nem tsak az Isteni ditséretek, hanem egyszer s-mind intések, tanítások, jövendölések és hálá-adások-ís vágynák". L. még FERENCZI Ilona, 1993/1994, 26. 4 9 WB, 567. 50
