H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

II. 1.3. Egyéb tekintélyek az éneklés szükségességéről

5" II. 2. Hol és milyen alkalommal énekeltek gyülekezeti (és szertartási) énekeket? A protestánsok minden egyházi és gyülekezeti alkalommal énekeltek: - A templomban (istentiszteleten: reggel, délelőtt, délután, az ún. kátéistentiszteleten).''

1 - Lelkészszenteléskor - N4: 219-222.

5

2 - Superintendens választásakor - H13A: 31-32; H23: 336 skk.; N17A: 58, 63. -ZsinatonΗ 13A: 25, 28; H15: 82; H16: 176; H18: 227, 256. - Nyilvános hitvitán

5

3 - Hl 1: A

5

v, C7

V- Templomszenteléskor - T13: 15-27 (részletes szertartási énekrenddel); N7: ):(4r-5r· - Házasságkötéskor a templomban (1. a Bártfai énekeskönyv - RMNy 713 házasénekeit; lakodalomban, P7: 99r; a Bornemisza-féle énekeskönyv - RMNy 5

0 Részletesen I. a források listájában szereplő fordítások eredeti szerzőit és a 3. sz. függelék jegyzeteit. A hitvallásokban a régi zsinatokra is hivatkoznak, mint pl. a Laodíceai zsinatra (Concilium Laodicense, i. sz. 372)- H5: Q

2

v; Η15—16: 4. rész. 14. kánon (L

3

v; 170); a Toledói 3. zsinatra (Concilium Toletanum III., i. sz. 589) - T9: 304; a Trullói 6. zsinat (Concilium Trullanum I, i. sz. 680/681) - H15-16: 4. rész, 13. kánon (L

3

v; 170). 5

1 Külön kérdés és sokszor gyülekezetenként is változó, hogy egyes ünnepeken hányszor és milyen liturgiával történt az istentisztelet. Kiragadott példaként az 1598-as evangélikus kánont idézhetjük: „Mert ez akaratunk, hogy minden űrnapján minden tanétó kétszer praedikáljon, az evangeliomos innepeken délelőtt egyszer, délest az Catechismust olvassa és praedikálja, kihöz hallgatóit hozzá szoktassa és édesétse" (MOKOS Gyula, 1892, 91). "Analóg példaként említhetjük a lőcsei német lelkész 1658-as beiktatási ceremóniáját, I HAIN Gáspár, 1910-1913,253-254. 5

3 A Veresmarti Mihállyal folytatott vitán, az 1609-es barsi zsinaton is énekelték a szokásos Veni Sancte Spiritusi, csakhogy nem a vita elején, hanem a végén (idézi IPOLYI Arnold, 1875, 291). 51