H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer
II. 9. 1. A források egyéb zenei adatai 17 4 Az eddig kiemelt forrásokban a korábban felsoroltakon kívül még a következő zenei adatok találhatóak: - Dallam- és szövegsorok összeillesztésének problémája - El: A 4 r. - A zene háromféle: musica mundana (a teremtés, a mindenség zenéje), humana (ének), organica (hangszeres) - T5: 435 skk. 17 5 - A zene és a hangszerek eredete - T5: 432 skk. (Külön tanulmány tárgya lehetne a magyar nyelvű zenei fogalmak összegyűjtése és értelmezése.) - Augustinust (Confessiones, lib. 10, cap. 33) idézik, aki helyeselte azt a szokást, amely Athanasius alatt élt az alexandriai egyházban: az éneklés a recitáláshoz állt közelebb (inkább a „szólóhoz mint az éneklőhöz" volt hasonlatos) - T5: 425; T6: 325; TI 1: 932. Az 1562-es debreceni hitvallás szintén ezt a Kálvin által is idézett éneklési módot támogatja: „a kegyesek éneklése hasonlatos a figyelmes olvasáshoz". 17 6 - A használatot nagymértékben elősegítené, ha kottával együtt nyomtatnák ki az énekeket — E7: ()3 r. - A kottaolvasásban való járatlanságról és a zenei írásbeliség hanyatlásáról 177 a fennmaradt kották zenei helyesírása és a hibásan használt zenei fogalmak tanúskodnak; ezeken kívül forrásainkban még: E7: ( )3 Γ, 4 r; Éli: ((l)vskk;N6: 297, 318. - Szenei Molnár zsoltárfordításainak dallamát nehezen tanulták meg a magyarok-N6: 297, 318. - A kórusnak az új templomokban külön helyet építettek; az éneklő pulpitusról (kottatartó állványról) külön megemlékeznek a források - T13: 9; N7: 129; N8: 153, 158; a Pécsi disputában említett „éneklő hely" szintén a kórus helyét jelöli (T8A: 121). A pulpituson tartották például a nagyobb méretű graduált, illetve 178 azt a könyvet (kéziratot), amelyből a kórus énekelt. - Az iskolás gyermekek tudjanak kottát olvasni, hogy a kórusban együtt helyesen énekelhessék a szertartási énekeket - Él 1: ((l) v. 17 4 Vegyesen, időrendben. l7 5Laskai Csókás Péter zenével kapcsolatos egyéb összefoglaló megállapításai bizonyára zenetörténetileg is érdekesek (a szöveget 1. a 3. sz. függelékben). Legtöbb esetben a magyar szerzők a közhelyszerűen élő zenei ismereteket és meghatározásokat vették csak át a külföldi forrásokból. 17 6 KISS Áron, 1882, 153. 17 7 L. erről FERENCZI Ilona, 1988B. 17 8 „Kántornak való Éneklő vagy Gradualhoz való Pulpitus" (SZT, III, 189; X, 1038). 80
