H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer
válásával, az olvasni tudás szélesedésével, tehát nem kizárólag a zenei írásbeliség szűkülésével hozható csak összefüggésbe. Az első énekeskönyvek azért jelentek meg kottával, mert céljuk a gyülekezeti énekek elterjesztése volt. Elsősorban tehát a lelkészek és kántorok vagy papi képzést kapott világi értelmiségiek közvetlen használatára készültek, hogy aztán ők az énekeket másoknak megtaníthassák. Az olvasni tudás terjedésével egy idő után már szélesebb laikus befogadói kör formált igényt saját énekeskönyv-példányra, olyanok, akik már elboldogultak a betűkkel, de kottát olvasni még nem feltétlenül tudtak. Ezen kívül a korai laikus könyvvásárlók vásárlóereje még csekély volt, a kotta pedig megdrágította volna a könyvet. (Erre a szempontra egy 17. század végi adat figyelmeztet- El3: *3 Γ_ ν·) Nagy előrelépésként kell tehát értékelnünk, hogy az éneklés széles körben elterjedt: 17 1 az egész gyülekezet, több-kevesebb nehézséggel, de énekelt. Fokozatosan, az írni és olvasni tudás terjedésével szélesebb rétegek kottaolvasóvá is válhattak. A graduálok azért jelentek meg kottával, illetve a kéziratos graduálokban azért található kotta, mert az nem az egész gyülekezet számára készült, hanem a lelkész, a kántor és a kórus számára. Szenei Molnár Albert Zsoltárkönyvét szintén kottával adták ki, mert a magyarok számára ismeretlen, új dallamokat meg kellett ismerniük az énektanítóknak. Tótfalusi Kis Miklós nyilatkozata (El3: *3 r_ v) a köznépet serkentette az olvasásra és a kottából való éneklésre. Amikor azonban arról szól, hogy nem a helyes módon éneklik a zsoltárokat, az már a lelkészek és kántorok/tanítók kritikája, hiszen őnekik kellett volna elsősorban a kottából helyesen megtanulniuk a zsoltárok „franciai" dallamát. Másrészről viszont nagy előrelépés, hogy Szenei Molnár zsoltárait, még ha nem egészen jól is, de mindenfelé énekelték. A 18. századi kottás énekeskönyvek egyrészt a protestáns kollégiumi zenei nevelés eredményességre mutatnak. Másrészt azonban arra is, hogy ekkor indult meg nagyobb intenzitással az egyházilag is ellenőrzött énekeskönyv-kiadás, s ehhez szükség volt a dallamok egységesítésére, amelyet a kották kinyomtatásával lehetett elérni. 17 3 VARJAS Béla, 1982, 56-64. 79
