H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

neveit, működésűket.

16

5 Az általuk feltárt források érintik a református és unitárius egyszólamú éneklést és hangszeres zene nélküli istentiszteletet."'

6 A gyülekezeti énekekkel kapcsolatos zenei adatokat legjobban Csomasz Tóth Kálmán és Papp Géza monográfiáiban

1

6' követhetjük nyomon. Ferenczi Ilona tanulmányai a szertartási éneklést vizsgálják. Általánosan jellemző, hogy a 16. század második felétől kezdve fokozatosan romlott a magyar protestánsok zenei tudása és zenei írásbelisége. Csomasz Tóth Kálmán a városiasodás, valamint a polgárság hiányával és a főúri udvarok rövid virágzásával magyarázza azt, hogy a 16. század második felétől fokozatosan hanyatlott a zenei élet: az orgona és a hangszeres zene korszerű formái, s a vokális többszólamúság csak néhány magyar evangélikus gyülekezetben mutatható ki.

16

8 A zeneileg képzettebb szerkesztők dallamközlése sem volt hibátlan, noha ebben az időben a német, a cseh és a lengyel kiadványok 169 hibátlan kottákkal jelentek meg. Sok dallam lejegyzésére csak a 18. vagy a 19. században került sor, s ugyancsak e korból vannak adataink a kottából való és többszólamú zsoltáréneklésröl is.

17

0 A Kálvin szellemét követő magyar egyszólamú éneklés és hangszerkíséret nélküli református istentisztelet ugyanakkor több szempontból elmaradt a genfi gyülekezetétől: ott mindenki énekeskönyvből énekelt, valamint helyesen megtanulták a szöveget és a dallamot, ráadásul félévenként végigénekelték mind a 150 zsoltárt. Markus Jenny kimutatja: azért volt szükség 1562-1565 között a genfi Zsoltárkönyv mintegy 63 kiadására, hogy mindenki kezében lehessen énekeskönyv.'

7

1 Újfalvi nyilatkozata - „Valaki volt az Musicanak ... rontoja kőztünk de igen Asinus

1

7" fejű volt. ... Regen fő Scholakban be sem bocsattak az ki ehez nem ertet, es tob ehez hasonlokhoz." [É7: ()3r] - arról tanúskodik, hogy az istentiszteleti zenéért felelős személyek zenei hozzáértése romlott. Ha a szélesebb befogadó kör szempontjából vizsgáljuk meg a zenei képzettség kérdését, kedvezőbb eredményre jutunk. Az, hogy az első időkben még kottás, utána pedig kotta nélküli énekeskönyvek jelentek meg, nem minden esetben a zenei tudás hanyatlását jelenti. A kottátlanság a reformáció elterjedésével, népivé 16

5 L. még SZT, VI, 96. 16

6 A levéltári gyűjtés bizonyára sok olyan egyelőre még nem közölt adatot is tartalmaz, amely a gyülekezeti énekre és éneklésre vonatkozik, s gazdagíthatja az eddig felsorolt források körét. 16

7 RMDTl-ll. 16

8 Többek között 1982A, 57-73. 16

9 CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1981, 180. 17

0 CSOMASZ TÓTH Kálmán. 1962B. 225-226. 17

1 JENNY, Markus, 1994/1995. 17

2 Szamár. 78