H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

II. Az éneklést és énekszerzést meghatározó követelményrendszer

- Az egész gyülekezet, tehát az asszonyok és leányok is énekeljenek (lKor. 14, 34 tilalma csak az asszonyok prédikálására vonatkozik) — Éli: ((l)

v. - A tanuló vagy gyermek úgy énekel a kántorral együtt, hogy a nép alig érti az ének szövegét - TI6: 242. - Az éneklést sokan (főként az asszonyok) szégyellik - E13:*3

r; P10: 176. - Az olyan lelkészek elítélése, akik „feleségektől való szégyenletekben" nem énekelnek, sőt tiltják azt - TIA: 112-113. Czeglédy Sándor értelmezése szerint ez a vélemény a cölibátus megszüntetésének himnológiai következményét tükrözi: „A régi egyházban a rossz hallású és hangú pap énekét is megadással hallgatták a hívek, most azonban elgondolható, mivel traktálhatta a feleség a lelkészt annak η-) egy-egy szánalmas vokális teljesítménye után." " - Nem szégyen és csúfság az, ha az egész gyülekezet énekel - T23: 89. - A rest és tunya emberek ellen, akik nem nyitják fel a szájukat az istentiszteleten, és nem énekelnek - T30: 29. - A „hetyke deákok" ne hallgassanak a kórusban — Éli: ((4)

r - Az éneket nem becsülők elítélése, akik ének közben ki- és bejárkálnak a templomban - T33: 407. - Lorántffy Zsuzsanna Dávid zsoltárainak olvasásában, azoknak énekeltetésében, hallgatásában gyönyörködött (tehát ő maga nem énekelt?) - 'Γ24: [**]:,·· - Sokszor maguk az előénekesek (kántorok) sem tudták pontosan elénekelni a nehezebb dallamokat (pl. a Zsoltárkönyvét) - N19A: 72. II. 4. Milyen magyar nyelvű énekeket lehetett énekelni a templomban? Viszonylag korán megjelent az igény arra, hogy a templomba ne vigyenek be akármilyen vallásos éneket. Az 1546-os eperjesi zsinaton (Hl: 68) például kimondták, hogy az esperes jelölje ki az istentiszteleti énekeket. Újfalvi Imre [É7: ( )3r, 4r] szerint egyrészt a zsinat és a superintendens engedélyével és intésével kellene kibocsátani a gyülekezeti énekeskönyveket, másrészt a külföldi példát kellene követni: a PsalteriumoX minden idegen értelem nélkül le kellene fordítani, és a Szentírásból szerzett egyéb énekekkel együtt megjelentetni. A hittanilag „tiszta" énekek iránti igényre több külföldi analóg példát hozhatunk. A német evangéliku7

3 1991, 47. 56