H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
Függelék
nek=[( ) 3 v:]ró] az mi Vrunk Iesus Christus által az Atya Istennek. Ez azért nem leg kissebnek alétandó 46 3 dolog, jol meg tudni, minéműnek kellessek lenni az mi éneklésünknek. Sokan azt vélik, hog az énekléseknek tißtit és módgyát igen helyesen végezték, midőn tißta és hozzá illet ßöval, hangosan, ßavoknak fodorgató módolasaval 46 4 éneklettenek, és az nótát ßer[t]elen mondották: kit ugyan helyen hagyhatunk; de valóban ezek az éneklésnek igaz végét el nem érték, holot ezkőzben az ő ßivok és elméjek távól jár attól az mit énekelnek, és annak életek viselése=is ellene mond: kikre igazán illik az Prófétának amaz mondása: Ez az nép Báyjal közeiét én hozza(m), és az δ ajakával tißtel engemet: [( )%:] az ő ßive penigh távól vagyon én tőlem. 46 5 De az sz. Pál Apostal az előbeni fel jedzet jelen, minden Istenfélő embereket, igazán meg tanít az éneklésnek mesterséges tudományára, 46 6 midőn igy Ból: Enekellyetek és dicséretet mondgyatok az Istennek az ti ßiveitekben: akarván jelenteni, hogy minden ßent és Isten előt kedves éneklésnek, nem az ember Bájában kellyen termeni, hanem az buzgó ßünek belső réBeiből kel 4 6' ßarmazni, és ugy rendeltetni; hogy az Istennek minden lelki testi el vöt jovainak dicséretire, és háládására Bólgáltass?k. Ennek=okáért valamikor éneklúnk, ezen igyekezzünk, ne csak Báijal énekellyúnk, és ez alat az elménk Béllel egyéb gondolatokban [( ) 4 v:] tartóztassak, mely az Istennek ßine előt merő utálatosság, az Istennek meg csufolása, és ó tőle semmiképpen meg nem halgattatik. Az Istenes énekek penig az ő haBnoktól el nem fogyatnak, sőt az embereknek ßivok fel gerjeBtés^re nagy hathatósagok vagyon: és könnyen elménkben tartathatnak: Bivünk bánattyát távoztattyák, az gonoß lelket el kergetvén az ß. Lelket hozzák és fogadtattyák Bivünkbe, 46 8 az mint Saul Király példájából meg tetzik: 46 9 rövideden Bólván, az Istennek jó voltának isméretire, nagyob áijtatosságra, Isteni félelemre, tóredelmessegre, reméns^gre, lelki őrömre és egyéb kereBtyéni sok jóságos cselekedetekre vezérlenek bennünket. [()?,:] Mellyet az Ecclesiában tanitó régi Doctorok mindenkor eszekben forgatván, az Isteni tißtelethöz való buzgó Beretetekből inditattanak oly jeles dicséreteket irni, 46 3 Gondolandó. 4 í' 4A szövegben: „módolasaval". Szavuknak kiforgatott, bonyolított hangzatosságával. Talán a gregorián éneklésre utal itt a szerző. 46 5 Ézsaiás próféta könyve 29, 13. 46 6 Hiányzik az elválasztójel: „tudományá ra". 46 7 A szövegben egybeírva: „részeibölkel". 4<>l < Hiányzik az elválasztójel: „szivünk be". 46 9 Sámuel első könyve 16, 23. 411
