H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

Ezeket irja Petrus Martyr 35 0 in loco de Musica, & carminibus, 35 1 az hol tob ßep dolgokat-is olvashatz ez felöl. Vetkeztenek azert, es vetkőznek, hogy az többirűl ne ßollyak, azok az Cantorok, Mesterek, az kik akar mi bokorban költött eneket mindjárást az Templomba vittenek, es m§g mostan-is vißnek, s-valami paykos, vagy haydu notara el mondonak: sót ez fe­leket enekelnek inkab, hogy nem mint az Psalmusukbol vetetet eneket. Az Tanitok-is 35 2 vetkeznek az kik ezt el ßenvedik: de talam ez innét esik, hogy (ßollunk azokrol az kik illyek) m?g az vegere-is az Cantusnak 3> 3 alig ernek be menni. Az Kónyvnyomtatok-is hasonlatos keppen az kik ez feleket minden tanacs nekül az Templumban valo enekek közibe egyelitenek, 35 1 mint minap egy az Horatiusbol vöt odat: 35 5 mas pedigle(n) az ßolgalo leány mit danogasso(n) mikoron az gyermeket ren­geti,mely itilem azert hogy az author akarattyabol eset. Az tudatlanok azt itilik ad: az ember érdemének nem lehet részt tulajdonítani a bűnök bocsánatára nézve. A harmadik szerint az éneknek nem szabad a gyülekezetben annyira túltengenie, hogy az Isten igéjének hir­detésére úgyszólván semmi idő se maradjon. A negyedik csaknem ugyanazt mondja: nehogy a muzsikusok miatt az Isten igéjében munkálkodókra csak kevés, vagy semmi tekintettel se le­gyünk. [Újfalvi rövidítve idézi forrását, amelyben itt az áll: „Adhaec adeo lauta et munifica stipendia Musicis constituuntur, ut ministris in Dei verbo laborantibus, aut parum, aut fere nihil prospiciatur." Vagyis itt a muzsikusok és lelkészek fizetéséről van szó.] Az utolsó két pontban mutatkozik némi pozitívum: az ötödik szerint az éneklés ne legyen széttördelt és összevissza, annyira, hogy a jelenlevők a szöveg értelmét, bármennyire akarnák, se legyenek képesek fel­fogni. A hatodik pont [...] értelme: senki se énekeljen a templomban közönséges (zagyva) mó­don. hanem csak úgy, ahogy Isten igéjéhez illik. [Isten igéjével pontosan megegyezzék.] Mert ha kinyitjuk az ablakot az emberi találmányok előtt, félni kell, hogy az egyházi zene (ének) bo­hóságokká és mesékké alacsonyodik." 35 0 A szövegben: „Marytr". 35 1 VERMILIUS, Petrus Martyr: Loci communes, classis 3, caput 13: De musica et carminibus. 35 2 Lelkészek is. 35 3 Éneklésnek. 35 4 Elegyítenek, belekevernek. 35 5 L. Tasnádi Péter versét (RMNy 713: 381. RPHA 830). 35 6 L. Bornemisza Péter bölcsődalát (RMNy 513: 159r. RPHA 1324). Szenei Molnár Albert nem osztotta ezt a szigorú ítéletet, hiszen az oppenheimi Biblia függelékében ismét közölte a bölcsődalt (RMNy 1037/2: 135). Újfalvi kritikája azért sem volt jogos, mert Bornemisza nem­csak gyülekezeti, hanem magán énekeskönyvnek is szánta háromrészes gyűjteményét. A böl­csődal szerepeltetésére pedig a német énekeskönyvek Wiegenliedjei szolgáltathattak példát (I. pl. Johannes Mathesius két bölcsődalát: Nu schlaff mein liebes Kinderlein: Ο Jesu, liebes Herrlein mein). 395

Next

/
Thumbnails
Contents