H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

Sámuel. 1

,

0

6 irua vagyon.) De ä bünnec miatta meg bagyatt mi ßiüünc tunyasaganac föl serkentéseiért. Hogy az isteni diczeretnec eneklese altal. mind mimagunc nagyob aietatossagra geriedgyünc, s-mind ä mi fele baratinc inkab föl serkennyenec mi velüne egyetembe az VR Istent tißtelni es magaßtalni, Matth. 5.

6

7 Mert ä Psalmusokbol es egyeb isteni diczeretekböl minden rend beli emberec nyiluan erthetic, mit kelly czelekedni akar kinekis, auagy el tauoztatni. Meg tanitnac az elö Istennec mindenható, öreké valo, bölts, vegtelen es fölseges diczösegenec magaßtalasara, soc io tetemenyire,. irgalmassagara, nagy kegyelmére es ßent fiaban valo iduözitesere. Melly ßent dolgokat sockal méltob akar kinekis tanolni, beßelleni, enekleni, es mindenüt abban gyönyörködni, hogy nem mint valami egyeb hijaba valo auagy fertelmes dologoknac gondolkodasaban veßödni es nyalaskodni,

6

8 ä kikéit Isten Isten igaz itelettel meg bünteti iöuendöre ä kep mutatókat. Mégis erdemli kedig

6

9 ezt mi tölünc az VR Isten, ha ötet minden üdöben segitsegül hijuc, az ö ßent neuenec diczeretet mondunc, es ötet hálá adasockal tißtellyüc. Mert czac ö ä mi életünknec kut feie, otalmazoia es meg tartoia. [Aüj

v:] ötet imadtac ä regi ßent Atyáé es hálá adasockal diczereteket eneklettenec őneki: kiknec imadsagokat

70 es diczereteket, kedues aldozat keppen vötte ö ßent fölsege, Psal. 140. a. 2.

7

1 Nem mostani dolog azért az Istennec valo diczeret mo(n)das es enekles az Anyaßentegyhazban. Diczeretet eneklettenec őneki az óo Törueny beli ßent Atyác, ßent Asßoniallatoc, A ßent Angyaloc, CHRISTVS Vrunc az ö tanituanyiual egyetembe, ä kösseg

7

2 es az apro gyermekec: Eneklett ßent Pal az Istennec, ki ömagarol igy ßol 1. Cor. 14.

7

3 Lelkemben eneklec, s-ertelmemuelis eneklec. Eneklettenec es diczeretet mondottanac bizonyos napokon reguel ä CHristus Istennec, ä regi iambor kereßtyenec, ä mi(n)t Plinius Secundus az ö Epistolaiban iria Traianus Imperatornac.

74 ä kereßtyeneknec rend tartasarol. Tertullianus in Apologetico, & ad Vxorem suam.

7

5 III. De ä mint ßent Pal ä meg hallót igékben keuannya, hogy mi minden dolgainkban az Isten(n)ec valo hálá adásra nezzünc,

7

6 ä Regi kereßtyenec az ö diczeret mondasokban auagy eneklesekben é ket dolgot mindenkoron igen el tauoztattác. 6

6 Mózes második könyve 14; Sámuel első könyve 1,10 skk. 6

7 Máté evangéliuma 5. 16. 1,

8 Bolondozni, hazudozni. 6

9 Pedig. 7

0 A szövegben: „imadsogokat". 7

1 A zsoltárok könyve 141. 2. versének első fele. 7

2 Gyülekezet. 7

3 Pál első levele a korinthusiakhoz 14, 15. 7

4 PLINIUS Secundus Minor, Caius (61/62-112?, római író): Epistulce, lib. 10, epist. 97. 7

5 TERTULLIANUS, Quintus Septimius Florens (155k.-225 k„ egyházatya): Apologeticus adversus gentes. cap. 2; Ad uxorem suam, lib. 2, cap. 9. 7

6 Hiányzik az elválasztójel: „nez zünc". 330