H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

Függelék

I. Egyiket, hogy az isteni diczereteket kortsoman auagy egyeb zabalo gaz helyeken nem eneklettéc, hanem czac ott, ahol az emberec eppültenec es ömagoknac vigaßtalast vöttenec az isteni diczeretekböl, ä mint 1. Cor. 11. es 14.

7

7 ä ßent Pal Apostalnac irasabol meg tettzic. Mert meg parantsolta Isten, hogy az ö neuet senki hijaba ne említse, es kemeny büntetessel fenyegeti azokat, ä kic külömben czelekednec. Aztis meg hagyta, hogy, ä mi ßent dolog, senki az ebeknec ne adgya, es senki ne vesse ä gyöngyöket ä dißnok éléibe, [Ajjjj

r:] hogy valamikoron

7

8 labockal meg ne nyomodgyác azokat Matth. 7.

7

9 Mert valahol az Istennec valo enekles, ä ßünec gyökeréből nem ßarmazic, hanem czac ä ßonac zengeseiert enekelnec az emberec,

8

0 Auagy á mint ä Propheta mondgya, Valakiknec az ö aiakoc Istenhez közel iar, az az, Istent emlegetic, de ä ßüuöc ö töle tauol vagyon, es vgy czufollyac az Istennec ßentseges neuét es méltóságát, Annyira fel geried azoc ellen az Istennec haragia, hogy azoknac minden böltsessegöket el veßi, bolondsággá! veri meg őket, es minden eßeket elmeieket meg ßegyeniti, Isai. 29.

8

1 Nem illic tahat minden gaz korczoman, virág enekec

8

2 közöt, es ä reßeg dißnoc előtt, az Istennec ßent diczeretit enekleni. Nagy es rettenetes az Vrnac neué, ninkelly

8

, azt akar holis czac hijaba el hanni. Psal. 1I0.

8

4 II. Masic dolgot kedig az idegen nyeluen valo beßellest auagy eneklest (mellyböl ä ßegeny tudatla(n) kößeg nem eppült, es semmi értelmet sem vigaßtallast nem vött) nem Berettéc az isteni diczeretben, hanem merő bolondsagnac es hijaba valo ßo ßaporitasnac itéltéc, ä mint ßent Pal Apostal ä Corinthusbelieknec irt elsö Leuelenec tizen negyedic reßeben bew beßeddel meg irta. Moyses es az ö huga Maria asszony, ä Samuelnec annya ßent Anna aßzony, az óó Törueny-beli Papoc es Leuitac, Prophetac, Dauid, ä mi Vrunknac ßent Annya, CHRISTVS VRunc es az Apostoloc, mind az ö termeßet ßerent valo nyelueken eneklettenec az Vrnac. Honnan erdemlyüc tahat az erétnec neuet, ha mijs őket köuetuen, [Ajjjj

v:] nem értelemnekül, sem idegen nyeluen, hanem mind nyelüünckel, ßiüünckel, ertelmünckel, tellies lelkünkből diczeriüc es magaßtallyuc az VR Istent. Igen illic Magyar paraßt ember előtt Olaß auagy Diac nyeluen

8

5 enekelni: nagy haßnät veßic az idegen nyeluen valo dudolasnac az aßon nepec. Minec okaert hogy ä mi Vrunkat Istenünket a regi ßent embereckel mijs egyenlő keppen diczerhetnénc, im az ö tölöc ßerzött isteni diczeretec közöl ahol mit ä iambor 7

7 Pál első levele a korinthusiakhoz 11,17 skk.; 14, 26. 7

8 A szövegben: „valamikron". 7

9 Tapossák azokat, Máté evangéliuma 7, 6. 8

0 A szövegben: „embrec". 8

1 Ézsaiás próféta könyve 29, 13-14. 8

2 A virágének kérdésről I. HORVÁTH Iván, Bp„ 1982, 4. fejezet; PIRNÁT Antal, 1996. "Nem kell. 8

4 A zsoltárok könyve 111. 8

5 Latinul. 331