H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

A külföldi német nyelvű énekeskönyvek (és kisebb részben a szlovák és lengyel minták) hatására, ahol lehetett, az egyes kiadásoknál mindig utaltunk. Feltűnő az az önállóság és eredetiség, amellyel a magyar gyűjteményekben találkozunk. Bár egyrészt megfigyelhettünk wittenbergi, strassburgi vagy sziléziai hatásokat, másrészt pontos megfeleltetéseket és párhuzamokat nem tudtunk egyelőre kimutatni. Csomasz Tóth Kálmán megállapítása szerint „a reformátori magyar énekköltés hamar megtalálta a maga hangját,''

44

9 „Szilvás-Újfalvi és az előtte vagy utána külföldön tanult magyar teológusok közül még azok sem mélyedtek el a vendéglátó nép anyanyelvű éneklésének és dallamainak megismerésében, akik különben szerették az éneklést és a maguk módján próbálkoztak is foglalkozni annak dolgaival".

45

0 Evangélikus részről elég, ha csak arra gondolunk, hogy mindössze 15 német fordítás mutatható ki a 16. században. A református gyakorlat nemcsak a graduális éneklés megőrzésében tért el a külföldiekétől, hanem a zsoltárok mellett a protestáns énekanyag továbbvitelében is. Az unitáriusok szintén megőrizték a graduális éneklést. Elsőként készítették el a teljes verses Zsoltárkönyv-fordítást, vagyis a legkövetkezetesebben vitték végig a szűkebb értelemben vett bibliai hűség elvét. Megfigyelhető a magyar énekeskönyvek tematikai önállósága is. Az állandó harcok között élő országban a jeremiádok és egyéb panasz-énekek már az első énekeskönyvekben megjelentek. A németeknél a 16. század vége felé tűntek fel az egzisztenciális bizonytalanságot kifejező énekek.

4'

1 Itt újra hangsúlyozni kell. hogy Szenei Molnár Zsoltárkönyv-fordítására, ill. az oppenheimi kiadásra (RMNy 1037) a fent elmondottak nem érvényesek. A Zsoltárkönyv 17. századi kiadásainak története a gyülekezeti énekeskönyvtörténeten belül egy olyan önálló, külön is vizsgálható alfejezet, amely még megírásra vár. Az evangélikusoknál és az unitáriusoknál több hazai, német nyelvű énekeskönyv-kiadás ismert, mégsem számolhatunk be ez esetben sem - a ZMK-X kivéve - kölcsönhatásról. A hazai német gyűjtemények legtöbbje nemcsak anyagában, de szerkezetében is megfeleltethető egy-egy külföldi kiadásúnak. Példaként az 1556os brassói énekeskönyvre (RMNy 131) utalunk, amely az 1545-ös Babst-féle lipcsei gyűjteményre megy vissza mind szerkezetében, mind énekkészletében. Mindkettőben egyébként 32 Luther-ének található.

45

2 A kolozsvári 1620-as német nyelvű unitárius énekeskönyv szerkezetében és énekanyagában a német evangélikus gyűjteményekre vezethető vissza. A magyar unitárius gyakorlatnak megfele44

9 CSOMASZ TÓTH Kálmán. 1950, 130. 45

0 CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1967, 155. 45

1 Kreuz- und Trostlieder, Bittgesänge, Jüngster Tag (MGG

2, 3, 1296). 45

2 REINERT, Karl, 1972, 230. 282