H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

löen azonban a németek is (illetve azok lelkésze, Valentinus Radetius) az unitárius hitelveknek megfelelően átírták az énekeket. A kapcsolat hiányának okát többfelé kereshetjük. Köztudott, hogy a kezdeti időkben a magyarok némettudása igen csekély volt, főleg latinul érintkeztek a külföldiekkel, Melanchthon latin nyelvű igemagyarázatát hallgatták vasárnaponként.

45

3 így például Luther híres zsoltárfordítását, az Erős várunkat nem az eredeti németből, hanem annak latin fordításából vették át.

45

4 A hazai magyar és német gyülekezetek (a Felvidéken és Erdélyben) sokszor éles vitában álltak egymással, amely szintén a kölcsönhatást gátolta.

455 Ugyanakkor egyes esetekben hiányoznak az eredetiség megállapításához szükséges alapkutatások. Az énekek dallamaival kapcsolatban a zenetörténészek

4'

6 változatos - cseh, lengyel, német, szlovák stb. - hatásokat mutattak ki. A szövegek szempontjából jószerivel csak azoknak az énekeknek a mintáját ismerjük, amelyeknek korabeli címében megtalálható az idegen (latin, német vagy szlovák) incipit. Olyan vers esetében, mint a Kérlek és intlek mostan tégedet (RPHA 735), amely reformátori köntösbe öltöztette Tommaso da Celano Dies irce kezdetű szekvenciáját, már nehezebb volt a forrást megtalálni. A számtalan 16-17. századi német ének, vagy a szlovákok számára készült Tranoscius-énekeskönyv alaposabb megismerése után mondhatjuk meg majd pontosan, hogy mennyire eredeti a 1617. századi magyar protestáns énekköltés. Az ellenkező irányú átvételre szintén mutat néhány adat. A 16. században a rózsahegyi iskola rektora, Czengler András egy ma már ismeretlen magyar gyülekezeti éneket szlovák nyelvre fordított.

4'

7 Tordasi Pál románul adott ki magyar gyülekezeti énekeket.

4'

8 1609-ben pedig Keresztúrott Grgur Mekinicnek olyan horvát nyelvű énekeskönyve jelent meg, amelynek már a címlapja kiemeli, hogy 459 német, magyar és latin énekfordítások találhatók benne. 45

3 HORVÁTH Cyrill, 1912. 39; ASZTALOS Miklós, 1934, 1-11; KEVEHÁZI Katalin, 1984, 166. 45

4 PAYR Sándor, 1928, 35-36; EŐRY Vilma, P.. 1984. 268-269. 45

5 Gerengel Simonnak a káté-énekeskönyvét Sopronban használták (1. pl. az 1619-es bécsi kiadást), de nem mutatható ki hatása a magyar anyagban. 45

6 Különösen a dallamok kritikai kiadásában, RMDT I—II. 45

7 SZILÁDY Jenő, 1939, 34-35. ™RMNy 313. 45

9 RMNy 982. 283