H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
Sorszám Temetési énekeskönyv 40 8 Példányszám Enekek száma cr. 14. Lőcse 1682. RMK I. 1288/A 1 70 15. Kolozsvár 1691. RMK\. 1408/A 1 70 r?i 16. Kolozsvár 1692. RMK I. 1425/A 2 72 17. Kolozsvár 1697. RMK\ 1504-unitárius 4 42 ri8?i Debrecen? \69W RMK\. 1519/A — — 18 kiadás (15 Újfalvi-féle és 3 unitárius) 32 Mint a fenti táblázatok mutatják, a két évszázadból mindössze 54 gyülekezeti és 17 temetési énekeskönyv-kiadás létezéséről tudunk. Ezeknek (ha RMNy 1037et nem számítjuk) 110, illetve 32 példánya maradt fenn, melyeknek nagy része csonka. Kereskedelmi szempontok miatt a 17. század második felének énekeskönyv-kiadásában a különböző évben megjelenő kiadványok egy kötetbe kerülhettek, ill. a gyűjteményeket különböző összeállításokban is forgalomba hozták a kiadók. A várhatóan még ezután előkerülő példányok, vagy még inkább töredékek miatt az énekeskönyv-bibliográfiát nem lehet lezárni. A kezdeti 8° gyűjtemények után a 4° válik általánossá. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a pulpitusra kitett énekeskönyvből a lelkész, a kántor vagy az iskolás gyermekek előénekelték a gyülekezetnek az énekeket, s erre a nagyobb és jobban olvasható könyv alkalmasabb lehetett. A 17. század második harmadától kezdve terjed el a könnyen vihető, 12° formátum, amely a szélesebb körű használatra utal: egyre több gyülekezeti tag kezében lehetett énekeskönyv, amiből otthon is énekelt. A kotta mellőzése s az ebből következő nótajelzési gyakorlat - főként a német kiadványokkal összehasonlítva - a szélesebb körű zenei írásbeliség hiányát mutatja. Ugyanakkor, mint a 11. 9. fejezetben jeleztük, ez egyben az énekek közköltészetté válásával is együtt járó jelenség. A nyomdászok, kiadók vagy szerkesztők nem tartották szükségesnek a már ismert dallamok kinyomtatását. Az egyes kiadások példányszámairól nincsenek adataink. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy hamar elfogytak az egyes példányok. Bornemisza Péter hagyatékában például nem esik szó énekeskönyv-példányokról. Ugyanakkor egy-egy könyvjegyzékben találunk adatokat a korabeli használatról. Néhány kiragadott példa: Bornemisza énekeskönyve a galgóci Török Balázs 1604-es végrendeletében szerepel. Egy eperjesi polgár 1646-os hagyatékában a „Cantional vngerisch in folio" olvasható. 4 0' Ez utóbbi, mérete miatt, nem lehet gyülekezeti énekeskönyv. 40 9 IVÁNYI Béla, 1983. 93-94, 153, 232. 267
