H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

Az 1636-os Öreg Graduálra nehezen gondolhatunk, ugyanis annak példányait I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a nagyobb gyülekezeteknek ajándékozta,"

11

0 s tíz évvel a megjelenés után még valószínűleg nem került magántulajdonba. A Keserű Bálint vezetésével 1980-ban elindított kutatások azóta is folyamatosan tárják föl a Kárpát-medence olvasmány-műveltségét 1500 és 1700 között. Monok István vezetésével épül a Régi Magyarországi Nyomtatványok és Olvasmányok könyvés olvasmánytörténeti adatbázisa, amely már világhálón is elérhető, és énekeskönyv-történeti szempontból feldolgozásra vár.

41

1 Az adatbázis keresőrendszerének segítségével könnyebben rábukkanhatunk egy-egy énekeskönyv-példányra. Ilyen például az a „kasay Énekes keöny", amely a kassai Tóbiás Kristóf javainak 1655-ös összeírásában szerepel. Vajon egy eddig ismeretlen, kassai kiadású énekeskönyvről szól a híradás? (A legkorábbi kassai kiadású magyar énekeskönyvnek a szakirodalom az 1662-es kiadásút - RMK 1. 990-991 - tartja.) Ráadásul ugyanebben az inventáriumban szerepel egy „S(zent) Dauid Soltarij"-tétel is, amely elnevezés emlékeztet az 1635 utáni protestáns énekeskönyvek címadására. A énekeskönyv-hiányt sokszor kéziratos másolattal helyettesítették, mint erre pl. az unitárius graduálok vagy az 1659-es Balogi cantionale (S

1 82) mutatnak. Ez utóbbi énekeinek legnagyobb része szerepel az 1654-es lőcsei énekeskönyvben, és a szerkezete is a protestáns énekeskönyvekből jól ismert tagolású. A kis számban és töredékesen fennmaradt temetési énekeskönyv-példányok alátámasztják Papp Géza azon megállapítását, mely szerint ezeket a gyűjteményeket használták a legtöbbet.

41

2 Már Erdélyi Pál rámutatott arra. hogy a gyakori használat és az üzleti szempontból valószínűleg nyereséges új és új kiadások miatt egy-egy kiadásból alig maradt fenn példány.

41

3 Az egyes énekeskönyvek nyomdai kiállítása, díszekkel és cifrákkal való megjelentetése, vagyis az igényes forma nemcsak a nyomdák lehetőségeit mutatja. Az egyes nyomdák termékeinek szakirodalmi értékelése az énekeskönyvek esztétikai kivitelezésére is vonatkoztatható.

41

4 Nyomdászjel, az énekeskönyv-részek közötti tagolás, a viszonylag kevés nyomdahiba stb. csak olyan kiadóknál fordul elő, mint amilyen Huszár Gál vagy Szenei Kertész Ábrahám. (A kor német éne4I

0L. az Öreg Graduál ajánlólevelét; MONOK István (1996, 190) idézi Tolnai István 1637-es levelét: „Madarasz uram is Eperjesről ir es igen ker, hogy Nagyságodat mint kegyelmes Urat es Patronussat [ti. I. Rákóczi Györgyöt] talallyam meg felöle, hogy Eperiesi Ecclesia is ne maraggion annelkül" [ti. az Öreg Graduál egy példánya nélkül], 41

1 http://www.eruditio.hu. "

lRMDT\I. 28. 41

3 ERDÉLYI Pál, 1899,61-62. 41

4 Legutóbb V. ECSEDY Judit, 1999. 268