H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
1697 Debrecen - RMK I. 1499-1500 [3] A ' / Sz. DAVID PROPHE-/TANAK ékes Rythmusu / SOLTARI-/VAL, / [- 2] Es a' SOLTAROKBÖL / szereztetett / DITS1RE Τ EK KEL, / Istenes ENEKEKKEL, / [- 1) és HYMN 11 SOKKAL / tellyes Könyv. / [- 4] Ezek után vadnak egy-né-/hány áhítatos IMÁDSÁGOK, / Melly most újjobban sok hibás Ver/seknek jó rendben való vétetések-/kel, és az Énekekhez illő Nótáknak / eleikben való tételekkel meg-jobbitta-/tott és ki-botsáttatott. / [dísz] / DEBRECZENBEN, / VINTZE GYÖRGY által. / M. DC. XCV1I. 12° -[2] 51 [3]; 294 [10] pp. - kotta nincs - orn. 2 példány (EK: kézírásos ének-bejegyzésekkel, Pozsony). Révész, 1697; Erdélyi 47. sz. * Protestáns énekeskönyv {21. kiad., debreceni 1. kiad./A-típus/váradi B-típus). Kiadó: Valószínűleg a debreceni református egyházközség. Szerkesztő: Ismeretlen. 17 0 Ebben az időben debreceni lelkészként tevékenykedett Rápóti P. Mihály (1691-1726), Patai K. István (1695-1711) és Veresegyházi Tamás (1686-1709, majd 1711-től püspök). Mint alább látni fogjuk, a legvalószínűbb az, hogy hármójuk közül Veresegyházi felügyelte ezt a debreceni kiadást. A kötet címe a nótajelzések és a hibás „versek" megjavítását ígéri. Ez utóbbinak mértékét és minőségét mindenképpen érdemes lenne megvizsgálni, hiszen esetleg a verstörténethez is adalékul szolgálhat. A kötet másik újdonsága: a nótajelzések, az „illő nóták" megválasztása. A 16-17. századi gyülekezeti énekeskönyveinkben előforduló énekek dallamainak némelyike ismeretlen, némelyike pedig csak 18. századi lejegyzésben maradt ránk. Csomasz Tóth Kálmán szerint „a leíratlan vagy késői leírású dallamok hitelességének és hovatartozásának kibo371 gozásában a legnagyobb segítséget a nótajelzések nyújtják." A 17. században a protestáns énekeskönyvek sok 16. századi énekhez már egyáltalán nem adnak nótajelzést, vagy megelégednek a jól ismertek megismétlésével. Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a gyülekezetek ekkorra már jól megtanulták, hogy melyik szöveghez melyik dallam tartozik. Ezt a szokást törte meg az 1697-es debreceni gyűjtemény. Az énekeskönyv névtelen szerkesztője és kiadója már a címlapon jelzi, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít a dallamoknak. Önként adódik az a feltételezés, hogy a debreceni református lelkészek között keressük az éne17 0 Az ekkori püspök. Diószegi K. István nem hozható összefüggésbe ezzel a kiadással. 37 1 RMDTI. 32. 244
