H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

keskönyv jobbítóját. Talán Veresegyházi Tamás felügyelte ezt a kiadást. Ot ugyanis foglalkoztatta az énekeskönyv megreformálásának gondolata. Az általa írt hibajegyzék nem maradt fenn, amire Zoványi György a következőképpen hivatkozott az 1729-es körlevélben: „Szeretném látni azokat az errorokat, melyeket idvezült Veresegyházi Tamás uram feltalált volt, ha kinél találtatnék, communicálná vélem."

37

2 Zoványi körleveléből többek között megtudjuk, hogy ő az énekeskönyv himnusz-részét, valamint a 11. rész 16. századi gyülekezeti éneke373 inek nagyobb részét is elhagyta volna. Révész később már túlzó megállapítást tesz, szerinte ugyanis Veresegyházi „több mint 400 botrányos, szarvashibát fedezett fel és mutatott ki" az éppen használatos énekeskönyvben.

37

4 Zoványi terve nem valósult meg a 18. században. Elképzelhető, hogy Veresegyházi a Zoványi és a kolozsvári nyomdász, Telegdi Pap Sámuel által szorgalmazott revíziós folyamatnak akaratlanul lett az egyik elindítója. Veresegyházi csak az énekeskönyv javítását, nem pedig a teljes felülvizsgálatát szorgalmazta. Az 1697-es énekeskönyv mindenesetre gondosan elkészített és nyomdadíszekkel tagolt kiadvány. Viszonylag kevés a nyomdahiba benne, és több szövegjavítás kimutatható. Lehetséges az is, hogy a szerkesztő egy hosszabb ideje élő énekes-gyakorlatot rögzített kiadványában. Ha a nótajelzéseket

3

7' értékeljük, akkor a következő főbb pontokra kell rámutatnunk: - egy részüket már 16-17. századi korábbi forrásból ismerjük; - egyesek korábban csak katolikus gyűjteményben fordulnak elő; - számos nótajelzés itt jelenik meg először. A legtöbb új nótajelzés a Csomasz Tóth Kálmán által feltárt adatokat

37

6 igazolja. Ugyanakkor az ismert dallam vagy dallamcsalád köré szerveződő szövegek közötti kapcsolatot és hálót az 1697-es nótajelzéseinek segítségével tovább árnyalhatjuk. Az új nótajelzések közül többet eddig csak a 18. századból - legkorábban 40 évvel későbbről - tartottunk számon. Az 1697-es mü tehát egy jóval korábbi szokásrend emléke, s ekként tovább erősíti a kései feljegyzésű dallamok hitelességét. Ez a debreceni kiadás a kutatás egyik további lehetséges irányára is felhívja figyelmünket. Csomasz Tóth az RMDT l-ben valamennyi 16. századi dallamnak a legfontosabb nyomtatott és kéziratos előfordulásait regisztrálta. Az RPHA-ban ez a két irányú folyamat jól követhető: külön szerepel az, hogy egy adott éneknek 37

2 Idézi CSÁJI Pál, 1957, 172. 37

3 A tervezet értékelését 1. CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1950, 161 skk. 37

4 CSÁJI Pál, 1958, 170, 172. L. még RÉVÉSZ Imre sen., 1866, 9. 37

5 Felsorolásukat és a példatárat I. H. HUBERT Gabriella. 1996, 186-190. 37

6 RMDT I. 245