H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

magyarországi német énekeskönyv lehetett. A pontos kiadást, mint fentebb rámutattunk, egyelőre nem tudjuk meghatározni. A szakirodalomban az 1686-os lőcsei német énekeskönyv forrásaként a sziléziai Hirschberg énekeskönyvét adják meg.'

6

6 A sziléziai hatás azért is valószínűsíthető, mert a szepességi német gyülekezetek általában a boroszlói (breslaui) német énekeskönyvekbői énekeltek.

36

7 A ZMK szerkesztői ugyanakkor mind az észak-dunántúli evangélikus értelmiségi körből kerültek ki. A magyarországi német énekeskönyv felhasználását elősegítette az, hogy Győrben az istentisztelet egészen a Türelmi Rendeletig vegyes, német és magyar nyelven folyt,

36

8 így önként adódott a szoros kölcsönhatás lehetősége. A ZMK német énekfordításaiból 25 a 16. századból, a többi pedig a 17. századból származik. Az átvett 17. századi német énekek nagy része a 17. század első felének „új kegyességi" irányzatához tartozik: a személyesen megélt és gyakorolt hit, a Jézus-szeretet, a bűnbánat erősen jelentkezik ezekben az énekekben. A német mozgalom kezdetét olyan költők jelzik, mint a sziléziai Martin Moller, Philipp Nicolai, és az ő követőik: a sziléziai Valerius Herberger, Johann Hermán, Johann Franck, valamint Paul Gerhardt, Paul Fleming és Johann Rist. A ZMK szerkesztői legtöbbször e szerzők műveiből fordítottak. Az egyes német tartományok hivatalos énekeskönyvei szinte kanonizált gyűjtemények voltak, s ezért e szerzők művei csak hosszú idő után kerültek bele az istentiszteleti éneklésbe, miközben a házi áhítatokon már énekelték őket, és szerzői gyűteményekben különkülön megjelentek.

36

9 A magyarok először ilyen alkalmakkor találkozhattak ezekkel az énekekkel. A 18. századi pietizmus később segítette ezeknek az énekeknek a széleskörű, gyülekezeti befogadását. A kötet eszmetörténeti hátteréről a fentiek fényében a következőt állapíthatjuk meg: a ZMK énekei nem a pietizmus énekkészletéből származnak, hiszen a gyűjteményben két évszázad különböző evangélikus teológiai irányait képviselő szerzők versei jelentek meg. Az énekek, stílusuk alapján, csak a pietizmus fogalmának tág értelmében, mint kegyességi irányzathoz tartozó szövegek, minősíthetőek pietistának. S mint ilyenek, az üldöztetések hatására a magánházakba szorult istentiszteletekhez szükséges és hiányzó énekanyagot pótolták. Ez azonban akaratlanul 36

6 Pl. PUKÁNSZKY Béla. 1926, 271; FELLERER. Karl Gustav, 1935, 38, 41. Sajnos nem sikerült annak a kéziratos disszertációnak a nyomára bukkannom, amely valamennyi szakirodalmi hivatkozásnak a forrása: QUANDT Alice, A protestáns német egyházi ének Felsőmagyarországon: I: Az 1686-i lőcsei énekeskönyv, disszertáció, Budapesti Egyetem, 1918/19, kézirat. Egyelőre hirschbergi énekeskönyvet sem láttam. 36

7 PUKÁNSZKY Béla, 1926, 159. 36

8 KOVÁCS Géza, 1999, 199-200. 36

9 BLANKENBURG, Walter, 1986, 73-75. 240