H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története
A fentiek ismeretében feltételezzük, hogy a ZMK-X és a protestáns énekeskönyveket csak egymás kiegészítéseként értelmezhetjük. A ZMK szerkesztői körében a lőcsei B-típusú gyűjteményt használták. A szerkesztők a nagy énekeskönyv mellé egy tisztán evangélikus eredetű, illetve használatú „toldalékot", vagyis egy kiegészítő kötetecskét akartak adni. Ez azután kiindulópontjává vált egy új, csak evangélikus befogadók számára készített énekeskönyv-sorozatnak. A 18. század jóval több éneket tartalmazó ZMK-jait és az Új zengedező mennyei kar különböző kiadásait minősíthetjük olyan új énekeskönyveknek, amelyek már teljesen felváltották a 17. századi protestáns gyűjteményeket. A 18. századi kiadványok pedig már „pietista hátterű" 36 3 énekeket is közöltek. A német eredetű énekek legnagyobb részét ma is éneklik a német evangélikusok. Ez a máig vezető tradíció arra mutat, hogy ezek az énekek a német énekkészlet legtöbbet énekelt darabjai közé tartoztak bizonyos korokban. Az egy-egy német gyülekezet által évente használt kb. 400 ének mintegy tizedét fordították le e kötet számára a magyarok. S ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy mind a magyarországi, mind a külföldi német gyűjtemények jóval nagyobb számú éneket tartalmaznak. Először tehát arra a kérdésre kell választ kapnunk, hogy mi okozta egy új énekeskönyv iránti igény megjelenését. Majd pedig arra, hogy a hatalmas német énekkészletből miért éppen ezt a 40 éneket választották ki a szerkesztők, és mi ezeknek az eszmetörténeti helye. Az evangélikus lelkészjelöltek korábban is német egyetemekre jártak, mégsem számolhatunk nagyobb énekeskönyv-hatással sem a németországi, sem a magyarországi német gyűjtemények felől. A magyar protestánsok 1671 utáni helyzete miatt sürgetővé vált az evangélikus összefogás. A magánházakba szorult istentiszteleti alkalmak egyben a gyülekezeti élet intenzitását is növelték, amelyben az énekek nagy szerepet játszottak. Ehhez a megváltozott istentiszteleti formához már nem bizonyultak elegendőnek a protestáns énekeskönyvben megtalálható, a gyülekezeti 'mi' nevében elmondott könyörgések és hálaadások. További levéltári adatok előkerülése talán megvilágíthatná, hogy- a szerkesztőket milyen himnológiai hatások érték külföldi tanulmányújukon. Mindhárom eddig feltételezett szerkesztő egyben énekszerző is volt. Lövei Balázs például megfordult sziléziai városokban, s róla írja Torkos András: „német és magyar nyelven egyaránt imádkozik, prédikál, énekel és evangéliomot olvas." 36 4 Tehát a magyar és német nyelvtudás ekkorra már megfelelőnek tűnik egy-egy fordítás elkészítéséhez. Ez a meginduló versfordítási folyamat azonban mutatja a kezdeti nehézségeket is: a 36 3 CSEPREGI Zoltán, 2000, 35. 36 4 Idézi KOVÁCS Géza, 1999, 210. 238
