H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)
I. A 16-17. századi magyar nyelvű protestáns éneklésről tanúskodó források
160 neti poétikai módszer, vagyis a „mindent a maga mércéjével" elvének segítségével a 16-17. századi implicit műfaji rendszert és műfaji konvenciót lehet feltárni. Az énekeskönyvekben található előszavak, élőfejek, fő- és alcímek, valamint az énekek sorrendje alapján meg tudjuk határozni egy-egy vers 16-17. századi istentiszteleti vagy egyéb használatát. Az énekeskönyveken kívül Bornemisza Foliopostillá]ának (RMNy 541) és az Eperjesi graduálnak 1 9 az adott ünnepekre (esetleg prédikáció előttiként vagy utániként) rendelt énekbesorolásai gazdagíthatják egy-egy ének müfaj-összetevőit. Ugyancsak nagy a szerepe az úzus meghatározásában a perikópa szerint összeállított istentiszteleti énekrendeknek (1. az I. 3. fejezetben), vagy az egyes énekekről szóló egyéb nyilatkozatoknak is. A fentiek értelmében minden egyes versről olyan táblázatot lehet létrehozni, amelynek vízszintes oszlopaiban az implicit adatok fő típusai (ünnepek, a hét napjai, az istentiszteleten belüli elhelyezkedés, alkalmak, témák), a függőlegesekben pedig az egyes gyűjtemények szerepelnek. A táblázat kitöltése után jól értelmezhető egyegy ének korabeli használata. Az adatbázis felállítása még nem fejeződött be, így most csak egy példa annak bizonyítására, hogy a fent elmondottak mennyiben járulnak hozzá egy-egy ének műfaj-meghatározásához. A 128. zsoltár (Boldogok azok, kik Istent félik - RPHA 207) a református, illetve az 1635 utáni protestáns gyűjteményekben a zsoltárok csoportjában található. Az 1593-as Bártfai énekeskönyv (RMNy 713), s nyomában több más evangélikus kiadvány azonban a zsoltárokat nem külön csoportban közli, hanem tartalmuk vagy használatuk alapján beosztja őket a megfelelő szerkezeti csoportba. így került a bártfaiban ez a 128. zsoltár a Vízkereszt utáni 2. vasárnap, a kánai mennyegző ünnepéhez kapcsolódó énekek, vagyis a házasénekek közé. A zsoltárt teológiai tartalma (az istenfélelem boldogsághoz vezet) alkalmassá teszi arra, hogy házassági áldásként használják már a 16. század előtt is. Az ismeretlen magyar fordító az eredeti zsoltárszöveget megtoldotta protestáns teológiai mondanivalóval. 2 0 A zsoltár végét a bibliai szöveg anagogikus értelmezésével (a földi házasság mennyei magyarázatával) egészítette ki: „Mert kellemetes házasság Istenben, / Kit megkoronáz örök dicsőségben". Bogáti Fazakas Miklós ezt a fordítást ,Jámbor házasok énekeként" csatolta az Aspasiáról szóló, Forró János esküvője tiszteletére írt verséhez (RMNy 662). BeI 8VESELOVSKIJ, Aleksandr NikolajeviC, 1940; H. HUBERT Gabriella, 1982B, 2732. 1 9FERENCZI Ilona, II, 1988A. 2 0 Vö. 1. vszk. 2. sor: És igaz hitvei kik őtet veszik; 2. vszk. 4. sor: Az igaz útra őket igazgatja; 4. vszk: Megáldjon téged az kegyes Isten. / És öregbítsen az igaz hitben, / Hogy te vallhassad idvösségedet, / Tégedet vigyen örök dicsőségbe; 5. vszk. 3-4. sor: És békességnek drága gyümölcsét, / Keresztyéneknek hitben épülését. 19
