H. Hubert Gabriella: A régi magyar gyülekezeti ének (Budapest, 2004)

III. Az 1700-ig megjelent magyar nyelvű gyülekezeti énekeskönyvek története

lotti énekből valószínűleg 30-at vett fel, vagyis ez esetben elsősorban nem válogatott, hanem csak rendezte az anyagot. A kötet ezen része nemcsak verses temetési énekeket tartalmaz, hanem a minister (lelkész) és a kórus váltakozó recitálását és imádságát, valamint gregorián dallamú latin énekeket. Csomasz Tóth Kálmán valószínűnek tartja, hogy a latin énekeknek „már megvolt a helye az addig kialakult temetési gyakorlatban, s azért vette fel őket Szilvás-Újfalvi ebbe a kiadványába, mert UlSK-ból'

5" kimaradtak, és azt akarta, hogy a tanuló iijúság ezeket is megtanulja.""

6 Újfalvi azt szerette volna, ha a későbbi kiadók-szerkesztők nem növelnék a halotti énekek számát: „Es ugyan kévannam ha immár nem tóbbitenek." Az 1654-es váradi halottast

15

7 kiadó Szenei Kertész Ábrahám az előszóból kihagyta ezt a mondatot, tehát figyelembe vette, hogy az általa közölt új halotti ének-résszel ellentétes Újfalvi kívánsága. 1 —^ ' Kapcsolódás: ' Kiss Sándor szerint, bár Újfalvi hosszú időt töltött Wittenbergben, „az egyetem szelleme maradandó benyomást, átalakító befolyást nem tu158 dott gyakorolni reá". A Wittenbergben tapasztalt zenei élet és zenei oktatás azonban, a svájci példák mellett, hathatott Újfalvi énekeskönyvek terén végzett munkásságára. Klaniczay Tibor egyenesen a wittenbergi tanuló évekre vezeti viszsza Újfalvi azon elvét, hogy egyházi lag jóváhagyott énekeskönyvet szabad csak kiadni."

9 A német evangélikus orthodoxiában ugyanis a 16. század utolsó évtizedeiben a templomi énekanyag szigorúbb szabályozására törekedtek, s az új vagy egyéb közkedvelt vallásos énekek az ún. magánénekeskönyvekben jelentek meg. Az 1. résznél megállapítható, hogy az 1635-ig megjelenő debreceni énekeskönyvek valójában az ún. debreceni típus Újfalvi-féle átdolgozásának tekinthetők. Ugyancsak nagy szerepe volt Újfalvinak az 1635 után megjelenő debreceni énekeskönyvek valójában az ún. debreceni típus Újfalvi-féle átdolgozásának tekinthetők. Újfalvi szellemi pályáját ismerve látszólagos ellentmondásként értékelhető, hogy Újfalvi egyrészt a Zsoltárkönyvet (svájci mintára) néhány Bibliá ból szerzett énekkel együtt, gyülekezeti énekeskönyvként, önmagában is elegendőnek tartotta az istentiszteleti használatban. Szenei Molnár zsoltárfordításai (RMNy 962) többek között éppen az ő szavainak hatására keletkezhettek.

16

0 Másrészt Újfalvi feleke15

5 Újfalvi iskolai énekeskönyve (RMNy 804. 1328. 1528). 15

6 CSOMASZ TÓTH Kálmán, 1967, 156. 15

7 RMNy 2565. 15

8 KISS Sándor, 1959, 221. 15

9 KLANICZAY Tibor, 1961, 162. IW

JBogáti Fazakas Miklós unitárius kéziratos teljes Zsoltárkönyvéi vagy nem ismerte Újfalvi, vagy nem tekintette hittanilag megfelelőnek. L. még KLANICZAY Tibor, 1961, 165. 146