Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

F. Temetési szentigék

TEMETÉSI SZENTIGÉK 611 Lukács 12, 35—38. Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a mennyegzöről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák neki. Boldogok azok a szolgák, kiket az Úr, mikor hazamegy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat és eljővén, szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor és ha a harmadik őrváltáskor jő meg és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! Öregeknél. II. Tim. 4, 6-8. Mert én immár megáldoztatom és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem, az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését. Luk. 2, 29—32. Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára; Világosságul a pogányok megvilágosítására és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére, Zs. 42, 2—6. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor minden-